„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)
1. Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések (1957. november 11 - december 23.) - Csengeri járás (1957. november 19-28.)
Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések A cigány kérdésben a végrehajtó bizottság azt a célt tűzte maga elé, hogy a telepet feloszlassuk, és minden cigánycsalád részére telekhelyet juttatunk, ahol a lakossághoz hasonló életmódot tudnak élni. Azonban ezt az elhatározásunkat, illetve célkitűzésünket korlátozta az a körülmény, hogy építkezésükhöz megfelelő épületanyagot beszerezni nem tudtak, már azért sem, mivel a községben 1954. év óta 3 utcát nyitottunk, amelyet részben a termelőszövetkezet, részben az állami gazdaság dolgozói építették be mintegy 200 lakóépülettel, így a községünkbe érkezett épületanyagokat az említett dolgozók használták fel, így a cigányság háttérbe szorult már azért is, mert egy lakóépülethez nem volt anyagija, hogy beszerezze. Ahhoz, hogy a cigányság hejzetén[!] községünkben is javítani tudjunk, szükségesnek tartom és célszerűnek is azoknak a cigány családoknak a részére telekhelyet juttatni, akik még juttatásban nem részesültek. A telekhely juttatásra, vagyis részükre egy újabb utcanyitásra lehetőség van. A telekhely juttatást a cigányság követeli is, azonban ismét gátló körülmény az, hogy nem jutnak építkezési anyaghoz, mint cserép, gerenda, szarufa, épület anyaghoz. Itt javasolnám azt, hogy a felsőbb szervek az építkezési anyag elosztásánál vennék azt figyelembe, hogy a cigányság is jutna épület anyaghoz. Az anyagi feltételek részben a cigányoknál helyi viszonylatban biztosítva vannak, mivel a munkaképes férfiak vagy nők egyre jobban igyekeznek az építő iparban elhejezkedni [!], és jövedelmüket szociális és kulturális felemelkedésükre fordítani. Javaslom továbbá, hogy a felsőbb szervek járulnának hozzá ahhoz, hogy azok a cigánycsaládok, akik az építőiparban dolgoznak, munkájukat becsületesen végzik, az illető építőipar munkaviszonyukat egy-egy munka elvégzésénél ne szakítsa meg, hanem tenné folyamatossá, és azok részére úgy, mint más bérből és fizetésből élők részére lakásépítési kölcsönt biztosítunk, úgy részükre is biztosítanónk[!]. Ezt kérik is cigányaink azon része, akik becsületes életmódot élnek. Javaslom továbbá, hogy az elaggott munkaképtelen cigányok szociális viszonyainak rendezése olyan formában, hogy szociális otthonban he- jezzük[!] el őket, mivel általánosságban gyermekei önálló családtaggá válna és eltartásukról nincsen ki gondoskodjon, így a legelszegényebb (sic!) életmódot élnek, még arra sem képesek, hogy a napi létfenntartásukat biztosítani tudják. 45
