„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)
1. Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések (1957. november 11 - december 23.) - Csengeri járás (1957. november 19-28.)
Nem szabad őket lenézni Községünk viszonylatában már az ifjak 95%-ban házasságot kötnek, és igyekeznek olyan munkában elhejezkedni[!], ahol emberi életmódot élnek. A község cigányságának 70%-a kulturális életmódot él, mivel a mozielőadásokon általában 50-60 helyet a cigányság foglal el. Úgyszintén különböző rendezvényeken, bálokban, színházi előadásokon is részt vesznek. Úgyszintén a tanköteles gyermekek száma 40 főre tehető, ebből rendszeresen iskolába jár 25, míg 15 szórványosan. Azoknál, akik szórványosan járnak, hiányosság főleg hanyagságból, részben a téli hónapokban ru- hátlanságból adódik. Ivóvíz ellátásukkal kapcsolatban hiányosság nincsen, mivel a telephez közel van egy mélyfúrású közkút, és a most 3. éve létesített új utcáknak 1958. évben egy új mélyfúrású közkutat létesítünk, ami közel esik a telephez. A cigányság étkezésével kapcsolatban hiányosság nincsen, mivel megállapításunk az, hogy úgy hatósági mint a Fm. Szövetkezeti hússzékből a nyersanyagot biztosítsák[!] (nagyrészben), az egyéb nyersanyagokat pedig a Fm. Szövetkezeti boltokból, piacról vásárolják meg. Ruházatuk 90%-nál kielégítő, de főleg azoknál, akik dolgoznak. Van olyan cigánycsalád, ahol minden családtagnak megvan úgy a munkás, mint az ünnepi ruhájuk. Ünnepi ruhájuk hasonló a lakosság általános ruházatához. Javaslom továbbá, hogy a felsőbb szervek járuljanak hozzá ahhoz, hogy azoknak a cigánycsaládoknak a részére, akik koruknál fogva nehezebb mezőgazdasági, vagy építőipari munkát végezni nem tudnak, mint járási székhelyre kézműipari szövetkezetét hozna létre vesszőkosár és gyékénykötő részleggel, így foglalkoztatva lennének azok is, akik az építőiparban nem tudnak elhejezkedni[!] öregkorukra, vagy csökkent munkaképtelenségükre (sic!) való tekintettel. Azok a férfiak vagy nők, akik az elemi iskolai tanulmányukat nem végezték el, nem hajlandók esti tagozati tanfolyamon sem részt venni, hivatkozva arra, hogy megélhetésük biztosítására a községből távol kell jármok, így a tanulásra nincsen lehetőségük. Csenger, 1957. nov. 25. Gyarmati Miklós vb. elnök 46
