Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy József fogságbéli feljegyzései
Margócsy József fogságbéli feljegyzései Margócsy József (Nyíregyháza, 1919. április 8 - Nyíregyháza, 2013. július 9.) kezdő tanárként vonult be katonának, miután elvégezte a magyar-francia szakot a budapesti egyetemen s az Eötvös József Collegiumban, s egy év pesti gyakorló tanítás után kinevezést nyert régi iskolájába, a nyíregyházi evangélikus Kossuth gimnáziumba, 1942 őszén azonban megkapta behívóját. Nagyon kemény piliscsabai utászkiképzés után 1944-re zászlós rangban zászlóalj-segédtiszti beosztást kapott (e pozíciója révén élhettek együtt feleségével). Nagy szerencséje volt, mert egységét harci tevékenységre nem vetették be, hanem lassan kivezényelték az országból: 1945 tavaszán Ausztrián keresztül Németország határáig vonultak, ahol amerikai fogságba estek. Mivel a kivonulás során (önkényesen és szabályellenesen) előléptette magát hadnaggyá, tiszti fogolytáborba került: előbb Németországban, majd Franciaországban volt gyűjtőtáborokban (Romilly, majd Mailly-le-Camp). 1946 tavaszán az amerikaiak elengedték a foglyokat, ő néhány társával együtt visszatért Mettenbe, ahol jelentős magyar menekülttábor volt, hogy feleségével találkozzék. Hazatérésük sok technikai nehézségbe ütközött, így itt maradtak még kb. fél évig, relatíve szabad körülmények között, segédmunkásként, majd később zenészként (az amerikai tiszti klub szalonhegedűseként) próbálván eltartani magukat. Utazásuk Magyarországra viszontagságosán, de jogi-politikai akadályoztatás nélkül zajlott: katonai szolgálatát azonnal igazolták. Nyíregyházán rögtön visszakapta tanári állását, s rövidesen a gimnázium igazgató-helyettese lett. Naplóját, feljegyzéseit rögtön fogságba esése óta írta 1946 februárjáig, hol gyakrabban, hol ritkábban írkálván (a későbbi időszak feljegyzései egyre töredékesebbek). Három iskolai füzetbe, ceruzával jegyzett be mindent, ami számára érdekesnek tűnt, minden rendszer nélkül. Elsősorban nem az eseményeket jegyezte fel, hanem gondolatait, ötleteit, eszmefuttatásait, társairól való vélekedéseit, a hallott vagy lefolytatott beszélgetések tanulságait: írása talán nem is igazi napló, hanem elmélkedési gyakorlat-sor. Amint az egyik füzet utolsó, nyilván lezárásnak szánt bekezdése mondja: „Valaki megkérdezte, hogy miket irkálok oly gyakran. Hirtelen azt válaszoltam rá: jegyzetek. - Más, nem idevaló kérdésre: napló. Báldy őrnagy azt válaszolta: annál sokkal több. Egy harmadik kérdésre azt válaszoltam: változatok - variations. Nem tudom, kinek a tanulmányai jelentek meg ilyen címmel, nagyképűség, de végül is erről van szó, ez a helyes szó rá. Mert ugyanaz a téma előjön más-más megvilágításban, esetleg az én véleményem megváltozott időközben, s így lett eltérő - szóval így történetek eltérések, változatok. - S ezért tulajdonítok a magam részéről valamelyes értéket ezeknek a soroknak, mert hiszen visszalapozva sokszor nem is ismerek rá a sorokra, nem emlékszem, hogy azt, úgy írtam - tehát valamelyest extatikus állapotban művelhettem azt, ami pedig, mint ihletett állapot, feltétlenül őszinteséget és igazságot, s talán kissé művésziességet is hozott magával." Margócsy József a maga számára igen nagy fontosságot tulajdonított fogságának, s a fogság ön- és valóságismereti tanulságainak. Bár később szinte soha nem beszélt fogságélményeiről, a füzeteket nemcsak megőrizte, hanem az 1980-as évek elején elkészítette kivonatos gépiratos változatukat is. Ennek a feldolgozó munkának 59
