Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet visszaemlékezése
befőttes készletet - egyetlen kistányér ma is megvan belőle, s rengeteg gombot, amit zsákszámra szórtak ki az utcára. Későbbi nagy fogságbeli konzerv- doboz-gombosdobozom nagyon sokáig magyaróvári eredetű volt. Egy nap megjött az indulási parancs. Mi egy nagy tűzoltó kocsiban voltunk, az oszlop elindult. Szinte fel sem fogtuk, hogy mi is a helyzet; arra emlékszem, hogy mikor az országhatáron átmentünk, ezt valaki szóvá tette. Napokon át meg-megállva kis falukban éjszakázva, többnyire már ágyúdörgés vagy bombázások hangja közben mentünk, mentünk nyugatra. Egy-egy falusi házban aludtunk, engem meglepett a paraszti udvar rendetlensége, piszka, ahol a szoba ablaka alatt volt a trágyadomb (én Magyarországon soha falun parasztházban - az Ószőllőn kívül - nem voltam). A katonaság főzött, a falukban néhol kaptunk valamit. Egyre veszedelmesebb volt a dolog. Az utak szinte zsúfoltak voltak, mindenütt rendben vagy szétziláltan menekülők, oszlopok, magányos autók, szekerek. Egy délelőtt vesztegeltünk, a szép napsütésben álldogáltunk a kocsi mellett. Repülők jöttek, de hát akkor már mindent megszoktunk. Egyszer csak a mellettem álló katona, Jocó a másik oldalon volt, hirtelen lerántott, behúzott szinte a kocsi alá. Kiderült, hogy Tiefliegerek géppuskázták végig az egész utat, de szerencsére csak az útszé- li fasort találták el. Már akkor mindenki táborokról beszélt, szó volt Packingról, ahol rengeteg magyar volt már ekkor is. Báldy nem tartotta rokonszenvesnek a tömeget, s különben is minél nyugatabbra akart menni. Ez az egész húsvét körül volt, nagypénteken egy kis faluban voltunk, ez talán az eredetileg cseh részen volt még. Akkoriban, egy Szkrip Mihály nevű ruszin tiszti legénye volt Jocó- nak, tanult ember volt; segített nekem, bevásárolt néha, ha volt mit. Mire mi a reggeli járkálásból visszamentünk, az asztalon egy tányérba be volt téve a visszajáró pénz, s valami búcsúzó szavak. Kiderült, hogy a zászlóaljnál lévő hat-nyolc ruszin mind eltűnt, lelépett. Itt, ebben a faluban találtuk egy házban Mikszáth Különös házasság c. regényét. Ma is megvan ez a kötet; akkor olvastam először. Mentünk - vártunk - mentünk. Végig, közel a Dunához, enyhe, lankás he- gyek-dombok, erdők. Egy este felé megint pihenés következett, olyan hírek voltak, hogy az amerikaiak egészen közel vannak. Reggel Báldy és Jocó megtudták, hogy a közvetlen közelben van egy Metten nevű kis falu, benne egy ezeréves bencés kolostor, s itt van kitelepítve a HM; ide bemehetünk, maradhatunk, lesz fedél a fejünk felett, s valahová még tartozni is fogunk, ami már ekkor nagyon fontosnak látszott. 1945 áprilisától 46 novemberéig tehát ez lett az otthonunk, otthonom, lakásom, munkahelyem... Passau és Regensburg között kb. félúton (NiederBayern) van Deggendorf a Duna mellett. Innen hat kilométer országúton Metten: egy kis falu, tulajdonképpen egy, az országúttal megegyező utcával, s néhány közelebb44
