Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet visszaemlékezése

távolabb szétszórt tanyaszerű házzal a dombok oldalán. A falu közepén hatalmas barokk templom, összeépülve egy négyszög alakú kolostorépülettel. Ehhez hátul nagy gazdasági udvar tartozik, egész a patakig, illetve az erdőkig. Az épület egyemeletes, természetesen a háború előtt iskolával és in- ternátussal egybekötött kolostor. A klauzúra a templommal érintkező, jobb oldal földszintjén, illetve alagsorában, az emeleteken az iskola és a kollégium helyiségei. A belső jobb sarokban az emeleten egy rokokó kápolna volt, ezt az előzőleg ott tartózkodó SS-ek felgyújtották; a falakon kívül semmi maradt belőle. A kolostorban néhány nagyon öreg, elnyomorodott testű-kezű páter volt, a fiatalokat besorozták, és zuhanóbombázóként „elintézték". Volt

néhány fráter a kertészetben és a sorházban, egyikük Joachim volt, kissé ütő- dött, de a magyarokhoz nagyon jóindulatú volt, ami egyébként egyáltalában nem volt jellemző. A hátsó gazdasági épületekben az egyikben élt néhány öreg harmadrendű nő, ők mostak, a fráterek működtették a malmot, fűrésztelepet, kovácsműhelyt. Mikor az Eco-könyvet (A rózsa neve) olvastam, teljesen valóságos volt az egész. Az apát Dachauban volt lágerben, közismerten angolbarát lévén.

Megérkezésünkkor itt volt a Elonvédelmi Minisztérium sok-sok magas rangú tisztje, sok asszony, rokon családok, elég sok különböző korú gyerek. Minket a jobb oldalon, az emeleten helyeztek el, talán először a kápolnában. Sodronyt, szalmazsákot adtak (vagy ott találtunk), lepedőket adtak a HM készletéből, és pokrócokat, a nagy hodályt lepedő-függönyökkel kis boxokra

45

A metteni kolostor, amely menekülttáborként funkcionált