Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy József szépirodalmi kísérletei - Szent István ünnepe a fogolytáborban (1945.VIII.20.)
hallgatóságot: Ákosék igazán ügyesen mozogtak, s a szép szavakat csak most kezdte igazán érteni a közönség - pedig a jelenlevők nagy többsége annak idején kötelező olvasmányként tanulta ezt a művet. A sietve érkezett tiszt megkereste Keserű ezredest, s oly diszkréten adta elő mondanivalóját, hogy egyszerre mindenki meghallotta:- Megérkezett a küldöttség! Itt van egy kormánybizottság! Eljött a magyar nemzeti bizottság, ott vannak az irodában! Mindenkivel akarnak beszélni. A főtisztelendő úr szózatot kíván intézni... Engedélyt kaptak, Mr. Nyűmen telefonált a lágerführernek. Herr Klein azt mondta... Csak kevés idejük van... Egyszerre megbolydult a tábor, mivel az egyre nagyobb csendben mindenki megtudta, hogy miről van szó. Felugráltak, rendezkedtek, kiabáltak, rendelkeztek, szaladgáltak. Kovalcsik nagy nehezen maradásra bírta a tömeget néhány barátja segítségével, s mire újra valamelyes rend keletkezett, már közeledett is a két férfiú. Az ezredes jobbján egy papírmellényes, kövér férfi haladt. Mellette egy a másik civil. Ez fiatalabb volt, s fürgébb járású, úgyhogy néha aprókat kellett sasszéznia, hogy az egyszerre lépő másik két emberrel tarthassa a ritmust. Látszott, hogy mellékes szerepet játszik, s inkább csak hiszi magáról, hogy fontos személyiség, s élvezi, hogy megnézi őt ez a másfél ezer PW-ruhájú magyar. A kövér emberről kitűnt, hogy valójában pap. Lajos hunyorgó szeme egyszerre felismerte a közeledőt. Jeromos atya az, egy pannonhalmi bencés tanár. írt is régebben egy terjedelmes francia nyelvtant magyarok számára, kapott is valamiféle francia akadémiai díjat. Akkor látta őt Lajos, amikor az Egyetemi Francia Intézetben volt könyvtáros és az atya Eckhardt úrnál tett látogatást, bár nemigen szenvedhették egymást. Ezt alighogy elsuttogta Tibornak, az atya máris beszélt.- Kedves Magyar Testvéreim! - zengette hangját Jeromos, s hallatszott szavain, hogy mindhárom szót nagybetűvel gondolta. Mindenki, Lajost és Tibort is beleértve, meghatódva kezdték hallgatni az első civil magyart, aki eljött hozzájuk a drótok közé. Lajos, mint mindig, szeretett szimbólumokat keresni, s most is jelentős vélte, hogy ez a bizonyos bizottsági ember tulajdonképpen ismerőse.- Lelkész vagyok, bibliai idézettel kezdem, hogy hirdessem az Úr üzenetét. Felolvasom a Királyok I. könyvének 19. részéből a 7. verset: „És az Úr angyala eljött és megillető Illést, mondván, Kelj fel, egyél, mert erőd felett való utad van." És utána következett a szöveg magyarázata. Előbb részletesen elemezte azt, hogy Illés hogyan futott Jezábel elől. Meg kellett hallgatniuk az egyes nevek héber jelentését, majd az egész előtörténetet. S minden 5-6 mondatnyi elmélkedés után refrénként az ige szavait: erőd felett való út áll 126
