Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy József szépirodalmi kísérletei - Sziget

szükséges kellék megtalálható volt - mint ahogy azt már egy jóravaló segédtiszttől ezt el lehetett várni.

Bajay őrnagy még lassan mozgott, nemrég kelt fel az ágyból, mivel rettenetes térdízületi fájdalmak bántották, de így is férfiasán, határozottan járt, s nem túl magas termete, markáns arca bizonyos tiszteletet keltett azonnal iránta. Emellé járult az is, hogy elég jól tudott németül, hiszen fiatalkorában a bécsújhelyi cőgerek között nevelkedett, még az első világháború idején. S ez most nagyon nagy szó volt. Lajos, a tartalékos zászlós is ezért volt nagy segítsége ezekben az időkben is, mert tanár lévén, eléggé beszélt németül, meg tudott fogalmazni egyszerűbb katonai iratokat is, miután egy kicsit elleste a németek „ügyirályát", s így nem volt nehézségük. Hiszen ebben az időben már mindenért a német parancsnokságokkal, sőt német altisztekkel kellett szót érteni, olykor vitatkozni is, mert ha hivatalos „vonalra" terelődött a dolog, s a szolgálati út elintézését várták, abból sohasem lett gálickő.

Nehezen találták meg a német parancsnokságot, mert azok ilyenkor még aludtak. Végre egy alezredes fogadta őket. Itt már tudtak arról, hogy egy műszaki zászlóalj lesz átvonulóban, s nekik kell adni hozzá a megfelelő német összekötő tisztet is. Persze, hogy a továbbmenésre mikor kerül sor, azt már csak később lehet megtudni és megmondani. Mindenesetre kéri az őrnagy urat, hogy szíveskedjék majd dél körül visszajönni, s akkor majd mindent részletesen meg fognak mondani.

Bajay nem kis bosszúsággal nyugtázta azt a hűvös udvariasságot, amely- lyel az alezredes kezelte őket, lényegében őt, s ezt nem is hagyta szó nélkül. Mert Bajay, meg kell vallani, azon kevés hivatásos tisztek közé tartozott, akik nem szerették a germán sógorékat, s bár az őrnagy szívvel-lélekkel katonának készült, s annak is érezte magát, ezen a ponton nem tudott sohasem teljesen egyetérteni felsőbb vezetőivel. Talán ez is az egyik olyan területe volt érintkezésüknek, amely megkönnyítette a parancsnok és segédtiszt kapcsolatát. Pongrácz magyar - francia szakos tanár volt, a Collegiumban még Háckeltől tanult annak idején „könnyen és gyorsan" németül, de családi körben is, egyetemi tanulmányai alatt is távol érezte magától a militarizmus- nak minden megmozdulását is, s így sohasem tudott rajongani semmiért, ami ezekbe a keretekbe tartozott. A segédtisztség is azért volt számára igazi megváltás, mert a csapatszolgálat szellemét és korlátolt szögletességét humánum felé vágyó lelke nem igen szerette, bár a maga módján jól tűrte. Volt azonban benne bőven hajlam az adminisztrálás iránt, s mikor egy ilyenféle munkára még kiskarpaszományos korában behívta Bajay, s a „kell-álladék"- kimutatásokat és egyéb fantáziátlan rubrikás papírokat Lajos ügyesen és jól töltögette ki, felfigyelt rá, s mikorra hadapród-őrmester lett, maga mellé vette zászlóaljsegédtisztnek.

114