Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy József szépirodalmi kísérletei - Sziget

- Láttad, hogy zabálták a finom vajat? - célzott Bajay az étkezdéi tapaszta­latra, mivel ott is várakoztak egy ideig.- Ez itt nyilván nem „kiméret" szerint áll a rendelkezésükre - válaszolt rá Lajos.- S ezek itt nem azt a fűrészporos kenyeret eszik, hanem a magyar brugót. Úgy látszik, az jobban ízlik nekik.- Biztos az is benne van az együttműködési megegyezésben.- De az alezredes bizonyára még seprűnyelet is reggelizhetett, hogy any- nyira feszesen beszélt velem.- No, ez nem mondta, hogy mennyire jól beszél őrnagy úr németül. Ho­lott a barátságosabbak azért egy-egy ilyen megjegyzést máskor mindig meg­kockáztatnak.- Csak tudnám már azt, hogy merre kell mennünk. Mert itt aztán már nem maradhatunk - s közben rámutatott egy hosszú szekérsorra, amely egy foga­tolt zászlóalj holmiját hozta, s most érkezett éppen a parkos térre.- Mindenesetre, itt nem is maradunk. Csak az lenne jó, ha nem kellene át­mennünk Bécsen, s ha indulni kell, akkor minél hamarabb, mert még világos­ban kéne Pozsonyon átfordulni.- Az mindegy, Pozsonyt minden időben gyakran támadták, így bármikor elkaphatnak.- Nem is azért, őrnagy úr, de legalább valamit szeretnék látni Pozsony­ból, mert édesanyám itt járt képzőbe, s mindig sok szép emlékről számolt be, amikor beszélt róla.- Ha ugyan még van sok annak a városnak a szépségéből, hiszen annyi lé­gitámadást kapott már. Az asszonyok persze mindjárt nekiestek a két férfinak, s érdeklődtek a to­vábbiak iránt. Lajos hamar odébb ment, s összekereste a tiszteket, hogy az őr­nagy úr rövid tájékoztatást adhasson. Tudta ugyan, hogy semmi okosat nem fognak mondhatni, de mivel úgy mondta, hogy Oroszváron „eligazítást" ad, ezt meg is akarta tartani. Közben egy pillanatra megcsókolhatta Erzsit is, a feleségét, aki állandóan együtt volt Bajay családjával, főleg a gyerekekkel. Bajaynak ugyanis itt volt az apósa is, egy idős, nyugalmazott káptalani gaz­datiszt a feleségével. így aztán az őrnagy két nagyobbik gyerekét, Sárikát és Katikát ők gondviselték az egyik tűzoltó autóban Erzsivel és a szintén ott levő cselédlánnyal. A tágas kocsiban még eléggé jól el is fértek, s a gyerekek is, akik már nagyocskák voltak, bár iskolába még nem jártak, mégis mozog­hattak egy kicsit.- Urak - kezdte a megbeszélést Bajay a tisztek előtt, akik között ugyan „igazi" tiszt már alig volt, hiszen Harasztos századoson és a girhes Grósz géhás hadnagyon kívül nem volt más hivatásos tiszt köztük, csak tartalé­kos zászlósok. - Voltam a német parancsnokságon, s ott azt mondták, hogy 115

Next

/
Thumbnails
Contents