Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy József fogságbéli feljegyzései - Fogságom ideje

szkeccsek, cirkuszi jelenet, konferanszié-kabaré-műsor. - Német - magyar tiszti futballmeccs 2 x 25 perc, 1:0 (0:0). Én is voltam a szigeten... Néztem azt, ami történt, s anélkül, hogy nagyobb nehézségeim lettek volna, mindent megértettem. Megértettem őket: nyelvü­ket, tetteiket és magatartásukat. így könnyen meg is bocsátottam nekik, annál is inkább, mert szerettem őket. - A kovák nyelvét ifjú gyerekkoromban kezd­tem tanulni, bár édesapám nem nagyon volt emellett, azért aránylag köny- nyen beleszoktam. Aztán 3 évig éltem egyfolytában a kovák között, akkor is­mertem meg életüket tökéletesen, s megértvén őket, megbocsátottam min­dent. - Hiszen én magam sem különböztem nagyon tőlük... De azért szeret­ném, ha a fiam nem kerülne majd sohasem a kovák országába... Június 23. Tegnap este a hegyi beszédből a Mt 6:5-15 volt soron. Az imád­kozás. S én, a nagy keresztyén, megint kénytelen voltam tanulni. Sokszor már nagyon éheztem, s aggódtam: azaz elfeledkeztem arról, hogy a mi min­dennapi kenyerünkért lehet imádkozni, sőt kell is. Valóban, az úr imáját az utóbbi években valahogy elhanyagoltam, pedig az áldást kérni kell, kérni is kell! S meg is kell köszönni. Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod. (Ma­dách34) Június 24. Amikor el akartam hagyni a kovák társaságát, a vezérkova ke­gyesen fogadott kihallgatáson, s elbeszélgetett velem. Közömbös, társasági modora és obiigát előkelősége csak akkor engedett fel kicsit, mikor mondtam egypár szót arról is, hogy irkálni szoktam, s ennek megfelelően jegyzeteket is csináltam magamnak az együttlét napjairól. - Egyszerre előzékennyé vált, s kovától és rangjától nem várt kedves nyájassággal kezdett érdeklődni jegy­zeteim alapján további terveimről. Előbb kért, később könyörgött, hogy ne ír­jak meg semmit a látottakról, hallottakról; végül csak arra kért, hogyha írok, akkor se úgy csináljam, hogy rájuk lehessen ismerni. Miután sima modorban igyekeztem visszaverni követelőzését, kegyesen elbocsátott, s biztosított ar­ról, hogy ha megértettem őt, akkor a kova-rend középkeresztjét a csillámok­kal biztosítja számomra. Ez elég kecsegtető ajánlat, mert nem-őskovák ezt eddig nemigen kaphatták meg eddig. - Lassan azonban hazaértem, sok min­denre visszaemlékeztem, jegyzeteim is előkerültek, jóllehet titokzatos úton eltűnt az irattáskám és hátizsákom. Az ott töltött időről tett jegyzeteim azon­ban egy kis táskában voltak, pénzemmel s fontos okmányaimmal együtt, s ezt már régóta kabátom bélésében hordtam. A vezérkova kérését azonban vala­mennyire teljesíteni akarván, úgy határoztam, hogy magyar neveket adok a szereplőknek, magyarul beszéltetem őket, kicsit magyarizálom az alakokat, hogy azok, akik szintén megfordultak kovák közt, tévedésbe essenek, s ne 34 Idézet Az ember tragédiájából, III. szín - Lucifer mondása. 70

Next

/
Thumbnails
Contents