Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

1945. január 1. hétfő. Új esztendő!! Bár hozná vissza a régi békességet, gyerekeinket, unokáinkat. A GPU csütörtök reggel elment a sarokszobából, de péntek este egy őrnagy és a legénye (oroszok) itt aludtak. Rengeteg forró teát ittak este, és reggel 6 órakor. Nagyon rendes emberek voltak. 4 darab tetűn kívül semmi rendetlenséget nem hagytak. A legény ágyában leltem. Az orosz tisztek alusznak a legénnyel egy szobában, de a románok nem. Sok foglyot (magyarok) hoznak. A jegyzői tanfolyam épületébe küldtem forró fekete kávét, kenyeret, szalonnát nekik. Istenem, nem lesz-e egyszer közöttük Jo- cókánk is?

Január 7-e vasárnap. A múlt hét szenzációja volt a német nevű egyének elhurcolása. Mért nem magyarosítottak? Még a tanyáról is vittek Schmidt, Fritz nevűeket. Mikler Sanyi feleségét elbocsátották, meg Garanvölgyi Mária tanítónőt is, aki már asszony, és babát vár. Mikler Sanyi, Barcs, Szíjjas, Karcag még mindig oda vannak, meg Dobronyi utcaseprő a szomszédból, akinek 4 gyermeke van, most várja az ötödiket.

Lüdersné volt itt, Bencs Berta, hogy az urát letartóztatták, mert Hamburgban született. Pestet most ostromolják. Jézusom, légy az enyémekkel is! Ha éjszaka felébredek, nem tudok az aggodalomtól elaludni. Ma éjjel Ágikával álmodtam. Reggelenként, de napközben is mindig megnézem a gyerekek páros képeit a varrógép felett. Most itt vannak a karácsonyfa alatt. Jánoska Miskolcra ment, gyalog, a szüleit meglátogatni, kedden reggel. Vitt sok levelet. Csütörtökre várjuk haza. Az öregem tegnap lóhús-vesepecsenyét vett, 4 kiló 40 dekát, 5 pengőért. A tojás 3-5 pengő párja. Káposztát 9 fillérjével vettem, de vettem már 2 pengőért is. Az alma 15 pengőről leesett 6-7 pengőre. Annus- kának vettem 7 pengőért. E héten nem volt szállóvendégünk. Tegnap a kül- missziói ünnepen P. Magdus szavalta a Hiszek a feltámadásban c. versemet, de Bethlehemi csillag címmel. Semmi hír drága gyermekeinkről. Apus volt Jocóék lakásában. Ami megmaradt, az rendben van. Sajben Bözsi itt volt két napig. Már jár a tanítóképzőbe, a Kálvineumba.

1945. január 14. Semmi hír gyermekeinkről. Nem tudom, milyen úton, jött egy levél, egy munkásember kézbesítette. Boldogan hittem, hogy a gyermekek írtak. Heduskától jött. Az ő házát is elvitte a bomba, szomszédoknál él. A hét csendes volt. Világ-imahét. Túróczyt hallgattam. Fenségesen egyszerű és tökéletes beszéd volt. Jánoska már kedden hazajött. Kulcsárné írt Erzsikéék lakásáról. Náluk laknak, de nem tudják, hová mentek Erzsikéék. Lüderst pénteken reggel hazaengedték. Azonnal küldettek kertésszel egy cserép cikláment Apusnak, mert nagyon sokat járt utána, hogy kiszabaduljon. Este személyesen is eljöttek, hogy megköszönjék. Az utcánk, házunk áldottan csendes, muszkától, romántól, csak a gyerekek!! Simapusztáról feltűnt Tóth úr. Már nagy gyermekei vannak.

24