Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

találták meg. 10 óra után elmentek, elvitték Molnár János biciklijét. Nagy takarítások folytak. Annuska minden nap újabb hiányokat észlel otthon.

November 8. szerda. Jánost elvitték a pékségbe dolgozni, este fél 7-kor jött haza, nagyon féltettük. Délután, amíg Apus aludt, elszöktem megnézni Bocskayékat, nem jött-e még haza Sándor. Jocóéknál felvágták az ösz- szes heverőket, és a borító vásznat elvitték. Elhoztam a szép lámpaernyőt. Bottal mentem, és sántikáltam szabályszerűen, hogy el ne vigyenek valami kényszermunkára. A szeretetotthon is siralmas, oroszok laknak benne. Irénkéékhez bementem, azt mondta a szomszéd, hogy most vitte el az orosz katona egy kofferban az utolsó almát. A disznót levágták, a húst kiárulták. A zsírt eldugták. Félek, hogy az is eltűnik. A Jocóék ágyneműje még mindig itt van. Szomorú, szomorú kép. Az egész Kállai út tele fuvarozó szekerekkel, muszka kíséret mellett szállítottak nagyecsedi magyarok szénát és egyéb terhet. Tiszaeszlárnál menekülő kocsikat, teheneket befogva láttam. - Este 4 román katona kért szállást, mikor kaput nyitottam. Mikor vitéz János, aki állandóan a távollévő Solymár Luther-kabátjában jár, oda ért, rögtön szelídebbek lettek, és elmentek. Ahogy kiengedtük, odaért egy orosz tiszt, bejött, mikor látta, hogy János pap (pópa), háromszor kezet csókolt neki, engem simogatott, mert mamának mutatott be, tökrészeg volt; büfögött, hogy lehány rögtön. Ráparancsolt a románokra, hogy azonnal menjenek el, mi meg csukjuk be a kaput. Csendes éjszaka volt.

November 9. csütörtök. János reggel munkába ment a pékségbe. Tegnap este szép fehér kenyeret hozott, egyet nekünk. Sok ágyú szól.

Novetnberll. szombat. Tegnap délután egyszer oroszok kerestek szállást, egyszer két román egyszerűen átmászott a magas kapun. Elég rossz érzés volt, a papocskánk elküldte őket. Nagy a csendesség a városban, mint eddig a kivonulások előtt volt. Tegnapelőtt délután voltam Velenczeyéknél, másnap küldtem nekik egy fáskosár krumplit kölcsön. Megyeréknél borzalmas pusztítás van, Jánoskával sok edényt hoztunk át, hogy a csőcselék el ne vigyen mindent, Apussal meg az egyházi iratokat hozták át. Sakkoznak a férfiak, én stoppolok, foltozok, a gyerekeknek zoknyit kötök, este a mécses mellett passziánszozni szoktunk. Felöltözve alszom, cipőben. Lesz-e még valaha másként? Miskolcon, Pesten, hogy vannak, Drágáim. Éjszaka sokat aggódom értük. Tegnap a varrógépemet akarták elvinni, és engem is varrni, de végül is fiatalabbakat kerestek. A rádiót még nem vittük el, kinn van a kredencen, hátha megmenthetjük. Úr Isten, segítsd megoldáshoz, a népeket, a vezetők szívét, eszét.

Annuska állandóan cigányokat kerget ki a lakásból, mikor átmegy, állandóan emészti magát, hogy annyi mindent elloptak tőle, ami a Gyuláéké. A kaput első zörgetésre nem nyitjuk ki. Bizony, néha jó soká kell zörgetni. Csellengő katonák sokszor tovább mennek. Éjjel, mikor fenn vagyok, állandóan

18