Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

tegnap temetni volt Borbányán. Hallotta, hogy a 3. kapuból 12 leányt vittek el az oroszok. Tegnap sokszor zavartak, autóval jöttek volna, de Bencsékhez mentek. Haragos tanár vezette őket (keresk. isk. matematikus). Jöttek csirkét keresni aztán ketten is. Úgy tettem, hogy nem értem, mit akarnak, Magdus, biztatásomra, elkezdett bőgni, elmentek. Ilka libája, Megyerék 3 kacsája és a pincében a mi két csirkénk egyelőre megmenekült. Eljött Iván 2 rokonával, megkínáltuk hideg fehérpecsenyével. Jött két más katona, kvártélyt keresni, de nem maradtak itt. Ma ebéd után elmentünk vitéz Jánossal Jocókáékhoz. Az ágyak hiányoznak, de viszont 3 heverőjük van. Boldogan találtam meg a pici párnát és a törött hegedűt. Nagy a rendetlenség, de a könyvek, úgy látszik, megvannak. A szennyes zsákjában összeszedtünk egy csomó kristályt, nyakkendőt, gallért, hegedűt, és hoztuk Jánossal. Szomorú kép a sok feltört szekrény, láda, de nem baj, csak jöjjenek a Drágák haza. Tokajnál talán még nem tudtak átmenni az oroszok (románok vannak), de vajon Miskolc mikor kerül sorra. Drága Jézusom, vigyázz Erzsikémre is.

November 5. vasárnap. Fél 8-kor voltunk a templomban, Molnár Jánossal. Kevés ember (20-25), csupa asszony. A sekrestye körül ültünk mindnyájan, csupa aggódó, szomorú arc. Tekuss Ottó beszél, Schárbert Sári fia. Bocskayék- hoz beszaladtunk, nem jött-e meg még B. Sándor. De sem ő, sem Vietórisz István még nem jöttek haza a közmunkából. Csütörtök óta oda vannak. Már két napja nem zavart senki, hála Istennek. Öli volt itt délben. Rendeződnek a viszonyok, állítólag 3 nap múlva már iskolába is fognak járni a gyermekek. Holnap be visszük a rádiót, mert be kell szolgáltatni.

November 6. hétfő. Reggel 6 órakor fésülködtem. Egyszer csak eszembe jut, hogy ma van Marikánk szül. napja. Keservesen elkezdtem sírni, aztán Apussal együtt sírtunk, és imádságunkba foglaltuk a kis aranyost. A nap elég jól telt el. Sinkó Magda jár ide aludni, mert a Bujtosra fél odamenni reggel és este vissza. Erőss János főispán lett. Az ő irodájában dolgozik Magdus. Este 9-ig aludtunk, akkor jött egy román kapitány, 4 katonával. Tüzet kellett rakni a sarokszobában, a négy katonát etetni. 11 órakor jöttek egy ezredest beszállásolni, annak a hálószobában csináltam tüzet, párnákat, matracot készítettünk a két Jánossal. Fél 3 lett, mire lefekhettünk, de a nyitott kapu miatt nem tudtunk aludni. Közben megint hallottuk a járást, feltörték a konyhát, keresték, hol alszik az ezredes. Fél 5-kor vagy 70 román katona jött be, és ellepték az összes szobákat, a mosókonyhát, az alsó lakást, Jánosékat, konyhát, kamrát.

November 7. Beállt motor, vagy 8 szekér, letapostak mindent, pedig előző nap csináltam meg a kertet, és szétültettem az évelő szarkalábat. 3 szemtelen román katona lejött az almáspincébe, ahol S. Magdus aludt, zsebre raktak egy csomó gyümölcsöt, lekvárt, tésztát, befőttet, 3 tojást. A kamrában megették az összes szőlőt, örülök, hogy semmi mást nem hagytunk ott. A vajat nem

17