Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

Október 24. Az utcán döglött lovak, még szombat óta. Öli5 meglátogatja híveit. Örülünk egymásnak, akik itt maradtunk. A kath. templom mellett a bőrös sarok napok óta ég. A Häuffel ház is ég. Repülők járnak, sietünk a pincébe. Garay Annust is befogadjuk, ő a kis szobában alszik. Az óvóhelyen 11-en vagyunk, Annussal 12-en alszunk a házban. Tüzek többfelé. Ilka szörnyen ijedős, sok baj van vele.

Október 25. szerda. A helyzet változatlan. A halottakat a saját házukba, kertjükbe temetik el papjaink.

Október 26. csütörtök. A muszkák pakkolnak, kocsiznak, látszik, hogy menekülnek. Délután megint utcai harc, a pincéből hallgatjuk a szörnyű zenét. Fél 3 körül János kinéz, és német katonákat lát kémlelni. Boldogan csókolja meg az egyiket és a nagy kaput kinyitja, hogy a golyószóróval beállja- nak. Szalonnával etetjük, borral itatjuk örömünkben. Hamar tovább állnak. Boldogan jár-kél mindenki. Gyuszi is eljön Irénkét megnézni. Éjszaka is kikémlelünk az utcára és boldogan hallgatjuk a magyar katonák beszédét a szekerek mellől. Reggel, ígéretemhez képpest az első magyar katonának a kapuban kezet csókolok. Dunántúli volt.

Október 27. péntek. Főzzük a teát (birsalma levélből), osztjuk az utcán a didergő magyar és német katonáknak. 7 óra után bevonult vagy 40 ember, 4 zászlós. Hoznak húst, főzök nekik jó húslevest, és megsütöm a disznócombot. Állandóan mosdanak, borotválkoznak, esznek. Kocsik, lovak az udvaron, de boldogan veszünk mindent, a sok piszkot is. Nagyon rendes társaság, nincs káromkodás, semmit el nem visznek, a pék süteményt süt. A csics- kás helembai, Hont megyei. Egy 17 éves napkori fiú is velük jött. Még cukor is, meg minden efféle érdekli. Este 8-kor elvonulnak. Megy éréknél a parancsnok főbe lövet egy nyíregyházi embert, aki muszka vezető volt, és 100 pengőért magyar nők házához vezette a románokat. A holttest napokig ott hevert, csak vasárnap temette el a görög katolikus lelkész a Selyem utca 7-es szám elé, az úttest szélére. A kutyája állandóan ott ült a holttest mellett. A felesége nem sajnálta, mert rossz ember volt. Szabó Bálintnak hívták. Délelőtt Krecsák Jolánka, Irénke, Veczánék, a papnék, papok, kitakarították az ev. templomot, ahol 700 fogoly volt (a papnék főztek nekik). A püspök hordta a szemetet. Egy órakor felszentelték újra a templomot. Gyuszi eljön este és itt alszik. Hajnalban Öli fél 4-kor bezörgetett, hogy fél 7-kor megy egy katonai autó, Vilmi nem megy-e a gyerekekkel. Boldogan készül, szalad haza csomagolni, én a gyerekeket öltöztetem, etetem. Elmennek, velük Jolánka, Irén- ke (utána az ura biciklin), Juckó a gyerekekkel, és sokan. Félnek az új orosz betöréstől és a kegyetlenkedésektől. Mi maradunk, és bízunk az Úr Istenben. 3

3 Joób Olivér evangélikus lelkész, a család közeli barátja (családalapítása előtt ő is a Selyem utcai házban lakott) - felesége Schulek Judit (Juckó).

14