Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

Délután Ferenczi Lajoska jött, helyreállították a Tokaj-Nyíregyháza vonalat, boldogan olvassuk Erzsikéék és Jocókánk levelét (18-áról keltezve). Hála Istennek, hogy jól vannak, másnap küldtünk almát, mézet vele, Miskolcra.

Vasárnap, október 29. Fél nyolckor templomba megyünk Ilkával, Magdival, vitéz Molnár Jánossal, a maros vásárhelyi ev. lelkésszel, aki most a Dél- Szabolcsban Tarján Béla bevonult lelkészt helyettesíti. Marosvásárhelyről menekült. Felhívják a lelkészek (Öli), hogy jelentkezzenek a férfiak hullatakarításra. Sokan mennek ásóval, kapával, és rendbe hozzák a várost. 10 órakor Pristyák János ment Apussal a templomba. Jocókáék lakását nem tették tönkre, de nem lehet becsukni az ajtókat, németek laknak benne. Félős, hogy a németek elviszik a szép új bútorokat. Bocskayék meglátogattak. Géza, Ibi a gyerekekkel Miskolcon van, Géza a villanygyárba jár be.6

Hétfő, október 30. Rossz hírek, félős, visszajön a muszka. Hordják a feltört boltokból a holmit, a pincékből a bort. Vasárnap Sajben küldött vajat a szolgával. A szolga szedett a vaskereskedésből kapákat, ekevasat, fűrészt és egyebeket. A mosókonyhába tette le, mert szekér viszi haza. A pincében étkezünk, de a konyhában főzünk, este áhítatot tartunk az almáspincében. Éjjel ég a kis olajmécses. Néha órákig nézem a lángját és kérem a jó Istent, hogy engedje meg, hogy mi szenvedjünk a gyerekek helyett. Boldogan találkozunk az ismerősökkel, ha ki-kinézünk az utcára. Én sehol sem voltam eddig. Vasárnap délután Molnár János Pristyák Jánossal kimentek Borbányára eltemetni Hankószky Pált, akit egy orosz lelőtt, mert nem engedte a feleségét bántani. Az oroszok lelőtték a merénylőt és érckoporsót, gyertyákat vittek oda Hankószkyéknak. Reggelenként együtt imádkozunk hatan. Este rossz sejtelmeink vannak. Bellus Aranka és az ura is meghaltak.

Kedd, október 31. Sietünk a jól eltöltött éjszaka után, hogy a fél 8 órás Istentiszteletre mehessen Apus, és vitéz Molnár János. Félútról visszajönnek, mert már bent vannak a muszkák. Megint nem fogunk harangozást hallani. Eddig csak egy csapat zörgetett, bort és benzint kértek, és szépen elmentek. Büdszentmihály felé vonultak, és két oldalt kozákok álltak, és nem engedték a katonákat a házakba menni (hallomás után). Talán a jó Isten megőriz ezúttal is. Járnak a szomszédok vízért, és mindig csodálkoznak, hogy nem készülünk sehová sem. Bencséknél más baj eddig nem volt, csak kivágták, valószínűleg a németek, a szép képeket, és elvitték.7 Jánosnak adtunk egy öltöző ruhát, egy pár zoknyit, hűséges szolgálatáért. Gyönyörű napok vannak, csupa napsütés minden. Ma levittük a lyukas pincébe, ahol a pap alszik,

6 Ági Géza a család közvetlen rokona volt, felesége Bocskay Ibolya énekművésznő és -tanárnő; feleségének szülei, Bocskay Sándorék a Nádor utcán laktak, az ifjú Margócsy Józsefék lakásának közelében.

7 A Selyem utcán a szomszéd ház volt a Bencs-ház, pár évvel azelőtt itt lakott a polgármester Bencs Kálmán is.

15