Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

1944. október 21. Délelőtt elköszön a 4 német katonánk, akik Jocó szobájá­ban laktak, és nagyon szimpatikusak voltak. Irodában dolgoztak a Selyem utca 14. sz. alatt. Korán ebédelünk, mert érezzük, hogy nagy változás előtt állunk. Levonulunk a pincébe, mert a golyószórók, gépfegyverek, bombák, ágyúgolyók csak úgy röpködnek az udvarunkon. Egy golyó a pinceajtót éri. Szilánk, golyó akad az udvaron. Állítólag 12 óra után már folyik az utcai harc, különösen a Vay Ádám utcán. Fél 4-kor nagyon döngetik a kaput, a zá­rat kitörik, és nagy ordítással beront 5 muszka. A pincében, lakásban minden zugot megnéznek és katona után kutatnak. Elveszi az Öregem óráját, a tár­cáját visszaadják. A kézitáskámból elveszik a pénztárcámat (4-5 pengő, egy csomó kétfilléres és vagy tíz darab varrótű volt benne). Szekrényeket vizsgál­nak. Magdi keservesen sír, ahogy felvonulunk a pincéből. Egész kedvesen vi­gasztalja kettő, cirógatja, pacsit ad neki: muszka jó emberek. Apus bélelt téli kesztyűjét is elviszik. Október 22. Hajnali fél 4-kor megint nagy döngetéssel jelentkeznek. János rohan és kiabál: idzem tovaris. Bort kérnek, de csak 2 pohárnyit kapnak, azt is savanyúnak tartják. Leülnek a konyha közepére húzott asztalhoz, de nem nagyon esznek. Beszélgetnek. János jól beszél tótul. Mondja, hogy tanító em­berek vagyunk. Közülük is egy. Nem kutatnak. Jönnek óránként kutatni, óra kellene mindnek. Délben jön kettő, elviszik Miska2 fényképezőgépét. Leül­nek, megeszik a töltött káposztát, elmennek. Valamelyik elviszi a kölnivize­met is, meg toalettszappant. Délután halálsápadtan, bekormozva megjelenik Korényiné Irénke,3 meg Krecsák Jolánka. Nem mertek a Kéz utcán maradni. Este Megyerné4 is átjön a pincébe, mind aludni. Október 23. Ebéd előtt eljött egy rangjelzett orosz, és megmondta, hogy 15 perc múlva jön ebédelni. Volt jó húslevesünk, disznóhús lesütve. Ketten jöt­tek, a lugasban ettek, hoztak több mint 2 liter jó piros bort (Iván tanító és Ale­xander). Irénke és Jolánka is kibátorodtak. Itattak, biztattak, hogy a muszka jó ember. A tanítónak mutattam az orosz fordítás könyveket. Légiveszélyt jelzett a közben elment társ, s így elmentek. Huray János öngyilkos lesz, ké­sőbb Muranszky Ferencné is. Éjszaka fél 12-kor egy fiatal asszonyka három gyermekével bezörgetett, hogy az urát elvitték Pazony alá árkot ásni, őt meg­támadta két katona. Itt aludtak. - Az emberek nem mernek a házból, pincé­ből előjönni. A lezárt lakásokat feltörik, kifosztják, jobban, mint ahol otthon vannak. János különösen ért a nyelvükön. Azért nem visznek el annyi hol­mit, mint máshonnan. 2 Ferenczi Mihály vasúti főmérnök, Margócsy Erzsébet férje (gyermekeik Zoltán, Ágnes, Mária, Katalin). 3 Korényi Gyula és felesége, Irénke (régi családi rokonság) tanítók voltak a Benkő bokorban. 4 Megyer Lajos evangélikus lelkész, a dél-szabolcsi egyházközség papja (felesége Vilma). 13

Next

/
Thumbnails
Contents