Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy József szépirodalmi kísérletei - Sziget
hogy vajon a német kraxnyiban ülő Hettmanek milyen ember lesz, s tudnak-e majd szót érteni. Erzsi miatt nem izgult: jól ismerte, egy éve már, hogy meg is esküdtek, s a diákévek alatt is igazán jól megismerték egymás vasárnapi és hétköznapi arcát. Tudta hát, hogy Erzsiben egy csepp hajlam sincs hisztériára. A véletlen nagyon szerencsésen összehozta őket e háborús kavargásban: ő is beletartozik hát a kötelességbe, az elvégzendő feladatkörbe. Neki kell vigyáznia Erzsire, gondoskodni kell róla. S mivel őneki mennie kell, nyilván Erzsinek is jönnie kellett vele. így fel sem merült az elválás vagy a visszamaradás gondolata - most ez volt a kötelesség. A csendes dudorászás nem volt kellemetlen a kis autóban. Bajayné igencsak aggódó lélek volt, de más előtt ő sem nyilatkozott meg. Bajay csak magában töprengett. A kisfiú elszundikált, a gépkocsivezető pedig csak arra ügyelt, hogy megfelelő távolság legyen közte és az elöl haladó német kiskocsi között. Lajos maga sem figyelt dudorászására. Ezt egyébként mindig így szokta: írás, olvasás, „filoszkodás" közben is gyakran dudorászott, nem figyelt a dallamra, s esetleg csak a szomszédja rekonstruálta, hogy egész hosz- szú dalokat, szimfónia, operarészleteket dúdolt el öntudatlanul, miközben másra gondolt, mással foglalkozott. Amikor a határnál megálltak, Hettmanek kocsija megállt; Bajay és Lajos is kiszálltak, de rájuk nem is volt szükség. Máris intett a százados, hogy minden rendben, mehet az oszlop tovább, megkapták Oroszvárról a telefonértesítést, tudnak mindenről. Amikor visszaültek a kocsiba, s megindult a motor, csak akkor kezdett figyelmes lenni Lajos, hogy mit is dúdol: mert a határ elhagyásakor még nagyobb lett a csend a kis kocsiban. A Bánk bán egyik áriájának dallamát dúdolta: bevezetéssel, refrénnel, teljes hosszában, emlékezete szerint hibátlanul. S bár magyarszakos tanár volt, nagyon nehezen tanult könyvnélkülit - így ebből a dalból sem tudott csak kétsornyi szöveget: Mint száműzött, ki vándorol a sűrű éjen át, / S vad förgetegben nem leié vezérlő csillagát... Hogy is van tovább? Nem tudja. S itt a száműzött egyszerűen csak vándorol, vagy pedig egybe van a két szó, tehát „kivándorol"? Ez már a további szövegtől függ. De itt még érvényes lehetne mind a kétféle szöveg. S Lajos, mint annyiszor máskor is, apró filologizálásba fojtotta mélázását, ahelyett, hogy megpróbálta volna megkeresni vezérlő csillagát a háború vad förgetegében, amikor elhagyni kényszerült hazáját, s egy idegen ország útjaira vándorolt át. Vagy: Kivándorol? Ki tudja hát, végre, s mivégre? 123
