Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy József szépirodalmi kísérletei - Szent István ünnepe a fogolytáborban (1945.VIII.20.)
Szent István ünnepe a fogolytáborban (1945. VIII. 20.) Mailly-le-Camp felett a burgundiai ég verőfényes kéksége virított, amikor a hatalmas hadifogolytábor egyik kalitkájában, a 21 szál dróttal felszerelt kerítésen belül megindult a nap. A kis táborrészlegnek természetesen német parancsnoka volt, mert csak a kerítés, mentén felállított, magasított figyelőkben „őrködtek" amerikai katonák, akik többnyire egykedvűen bámultak át a drótok felett az egyre jobban tönkre ment hadifoglyok felé, a sivár francia pusztaságon. Augusztus 20-án, István király ünnepén, a magyarok táborvezetője, Keserű ezredes úr és Kovalcsik hadapród őrmester kisebb ünnepélyt szerettek volna rendezni, de ezt Miszter Nyűmen, az amerikai parancsnok nem engedte. A két vezető erre legalább egy ünnepi misét rendelt, és délutánra színi előadást szervezett. Az ünnepi misét Tarcsafalvy páter tartotta, szokott s hírhedtté vált modorában, amellyel annak idején a levente és cserkésztáborokban oly igen fel tudta izgatni az eredetileg ártatlan fiatal kedélyeket, s beszédet is mondott a szertartás közben. A misét közvetlenül a reggeli számlálás után tartották a gyülekező tér szélén, így az egész táborrész jelen volt. A páter szónoklat közben egyszerre az égre nyújtotta hosszú, csontos kezét, oly erélyes mozdulattal, hogy hosszú, barna csuhájának lendülete majd elsodorta, s kámzsája is nagy lendülettel írt le egy bizonytalan görbe vonalat, míg visszahullt a helyére. A pap az égre mutatott, ahol a felhők csendesen gomolyogtak, s az egyik helyen olyanféleképpen gyülekeztek, hogy alakulásukból akár a Kárpátok koszorújának raj- zára lehetett volna emlékezni. A hirtelen felkiáltásra és az erélyes mozdulatra még azok is felkapták fejüket, akik kevésbé figyeltek oda a többnyire mindig azonos tartalmú beszédre. S mivel a páter szemben állt a hallgatósággal, igen nagy mozgás támadt, míg mindenki hátranézhetett, míg maguk is belefeledkeztek a hasonlóság egyeztetésébe; s aztán mindenki visszazökkent az előbbi csendes hallgatásba, s a véletlen felhőalakulat is kevésbé képzeletingerlő formákra foszlott széjjel.- íme, az égi jel, Szent István király napján, - kiáltotta ismételten a páter, s ezután következett a hosszú, már jól ismert program ismertetése: a középeurópai egyesült államokról, az integer Magyarországról, Trianon kijavításáról, Budapestről, mint az említett egyesülés fővárosáról, ez ezeréves hazáról, a szentistváni gondolatról. Csak azért hallgatta őt a fogolysereg, mert ugyanakkor mindig lelkesítőén beszélt a fogság sanyarúságáról is, s főleg arról a most már igazán közeli napról, amely a hazatérést jelenti majd... Még forró napsütésben fogtak hozzá délután a színjátszók a Bizánc sze- melvényes bemutatásához. Vezetőjük egy rendkívüli emlékezőtehetségű fiatalember volt: Magyi Ákos. A háború előtt a Nemzeti Színháznál dolgozott 124
