Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy József szépirodalmi kísérletei - Sziget
Sok minden gyűlik az emberben, ami egyszercsak tudatosodik benne, s az asszociáció nemcsak a dolgok hasonlóságán, hanem az esetek véletlen azonosságán, vagy önkéntelen azonosításán is múlik. Csak hiszi az ember, hogy összetartoznak ezek, s nem így van - látszólag; de éppúgy eszébe jutnak, mint ahogy a kiűzött királyt, vérzőfejű uralkodót nem látott Petőfi mégis asz- szociálta a nyugodni készülő napkoronghoz ezt a képet, mert forradalmár lelkében ott élt ez a kép, s csak az invokáló, provokáló, előhívó alap kellett hozzá, hogy a kettő egymás mellé kerüljön. Amikor a jelen oly sivár és kilátástalan, akkor pedig duplán kerülnek előtérbe az asszociatív jelenségek: oda menekülünk hozzájuk, hogy megszabaduljunk ettől a kínzó robotú, mindennapi szürkeségtől. Valamennyien, akik végigéltük katonasorban az őrült, militarista előkészületet a II. világháborúra, majd magát ezt a nagy világégést s az utána következő kataklizmát, jól ismerjük ezt a helyzetet: a kettős élet különböző formáit; kit munkahelyén erősített a munka lehetősége, kit munkahelyén kívül az illegális munka ereje, ki belső emigrációban élte a lelket pusztító, de alapjában véve mégis az egyetlen életlehetőséget biztosító kettős lelkű életet; ám azok, akik az egyhúrú és problémában élet kérészéletét folytatták, ámokfutók voltak s azok is maradtak, ha kellően ki nem józanodtak a háború befejeztével - akár itthon, akár bárhol a nagyvilágban. Ami itt következik, az egy ilyen élet bemutatása: vagy inkább néhány ilyen összefonódott élet bemutatása; hogyan vergődött életének harmadik évtizedében, a fiatal élet legtetterősebb korszakában néhány ember - s megannyi ezer magyar és sokszázezer ugyanilyen nem-magyar fiatal a világon, a nagy háború borzalmas vérnásza idején. Egy útnak a története, amely messze elvitte környezetéből a fiatal férfit - s annak leírása, amint hazakerült. Egykét élet története: de hány hasonló sors tükre ez a néhányszáz lap...! Ezek, az itt említettek, életben maradtak, s átmentették magukat az élet partjára, de mennyiüket sodorta el a háború hömpölygő áradata... 1957. július, augusztus; Hiroshima bombázásának évfordulóján 1. Nem olyan hosszú az út Mosonmagyaróvártól Oroszvárig, hogy egy gépkocsioszlopnak különösebb felkészülésre volna szüksége a távolság megtételéhez. Nem is volt most sem különösebb nehézség a 201. légó. műszaki pótzászlóalj munkájában: a kevés legénység és a maroknyi parancsnokság lényegében rendben hajtotta végre azt a parancsot, amelyet kapott, hogy vonuljon teljes felszereléssel, a zászlóaljhoz tartozó családtagokkal együtt Oroszvárra, 112
