Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy József fogságbéli feljegyzései - Fogságom ideje

Egészen a Gyuszi bácsiék gyereke lettem, oly jók hozzám, igyekeznek elfelejtetni, hogy magamban vagyok. Drágám, a jó Isten őrizzen meg. Úgy hiszem és tudom, hogy Ő most is kegyelmesen veled van, ha nehéz időket adott is ránk. De ezzel is bizonyosan célja van. Az első evangélikus istentiszteleten ez volt az ige: „mert tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, minden javukra van". Hiszem, hogy ez így van, s így lesz a mi életünkben is. Kicsi, itt felmerül az a probléma, hogyha nem lehet hazamenni egyelőre, akkor esetleg, aki akarja, odaviheti a családját Franciaországba, míg a helyzet változik. Sári mindent az urára bíz, nem kell külön írnom, hogy én is. Te gondolkozol a dolgon, s úgy lesz minden, ahogy a jó Isten akarja. Én újra kezdem hinni, hogy haza tudunk menni, s nekünk ilyen megoldásra nincsen szükségünk. Mindig rád gondolok, Kicsim, a jó Isten kegyelme legyen veled. O áldjon meg, s őrizzen meg, szeressél! Ezerszer ölel-csókol, nagy nagy szeretettel Gyöngyid."

Augusztus 18. Új hely: Mailly-le-Camp, PWE Cage A-6, sátor: C-28.

Az emberek hajlanak általában a jobb felé. Annyi sokan - idegenek is - hallván, hogy kaptam híradást, melegen érdeklődtek, s hangjukban az együtt örvendezés csengése volt felismerhető. A megnyugtató híreket saját családjukra, önmagukra is vonatkoztatják. A hírek azonban egyesekben más hatást váltottak ki. Akik kaptak, azokra kivétel nélkül örömteli felvillanyozás, akik nem, azok megoszlottak. Nagyobb részük a princípium similitudinis alapján szintén örültek, mások azonban az argumentum ex nihilio alapján rettenetesen elkeseredtek.92 így pl. G., aki az utóbbi napokban egészen hatalmasan jó irányban változott, visszaesett a teljes letargiába és pesszimizmusba: igen te kaptál híreket, tudod mi van, de én - legjobb lenne nem is élnem, én már nem bánok semmit. Hivatalosan 1945. VIII. 15-én, 00 órakor, 14-én 24 órakor meghalt a háború - vagy csak elaludt? Tetszhalott?

Augusztus 19. Tegnap: lecgó-közjáték. A Romilly-i 1600 főből maradtunk gyenge 450-en. A többiek: gazdász, beteg, öreg, postás, bányász stb. címszavak alatt átmentek másik cage-be. Tőlünk hárman mentek el, újabb sorako- zás után Börggyel újra összekerültünk: C-20 sátor, X. szd. 5. szakasz, Pogány vk. ezr. a magyar pk. - Itt különben szemmel látható a megkülönböztetett bánásmód. A sátorküldönc német, a lágerpolicáj disztingvált, nincs fenyegetőzés stb., sima úri modor, s most már kissé meghittebb a létszám. Pongrácz Pista bácsi elment, a biblia itt maradt. Mathia elmenetelét sajnálom, de ő beteg volt. - Elment az összes pap, a protestánsok a többiekkel együtt, így pap nélkül maradtunk. Ma a vasárnapi istentiszteletet ennek megfelelően én tartottam, mert meg kellett tartanom. Luk. 19:1-10 volt az első, 11-28 volt a magyarázatos ige. A Dicsérd én lelkem-et, a Szűkölködünk nagy mértékben-t,

92 ’a hasonlóság elve’ - ’semmire alapuló érvelés’

106