Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy József fogságbéli feljegyzései - Fogságom ideje
a Zengjen hálaének-et énekeltük. A tábori kápolna csillogó pixisfedői, fehérpiros kövei, téglái között nagyon örültem, hogy szolgálhattam. Ezzel még intenzívebben lezárult az az időszak, mely Romillyban VI. 17- től VIII. 17-ig teljes 2 hónapig tartott. - Ki kellett hajigálni mindent a sátorból, s teljesen üresen átadni. Mennyi minden került ki: faragvány, kalapállvány, pixis, rongy, doboz, papír, szék, asztal, fogas, papucs, üveg, mindenféle, amit gyűjtöttünk. S most: nagytakarítás: ezek mind kidobódnak, mert nem vihetjük tovább. Lelkűnkben mennyi mindent gyűjtünk, amit nagytakarításkor ki kell majd dobni, mert nem vihetjük tovább magunkkal. S egyáltalán: akarunk-e takarítani? Rengeteg sok emlék, kellemes és kevésbé kellemes kötött oda. S bármenynyire sokszor nyöszörgős volt a viszontagságos viszonyok miatt, fájt kissé elválni. A sok emlék nagyon begyökerezett: a pixisek eldobálása, az eper- fa-alom elégetése, mind megannyi újabb és újabb reminiszcenciával tolakodott előre. Hogy aztán most osztódás volt, újra eszembe jutott az, hogy vannak, akik nem kóstolták meg a fogságot, hamarabb szabadultak vagy szabadulnak. Ez a fogság hatalmas alkalom arra, hogy önismeretre tegyek szert, mások megismerésén keresztül. És az önismeretnek, a tehetség mérvének, a szorgalmi készségnek belső ismerete meg kell hogy legyen, mert életberendezésem üzleti kalkulációs tervét csak így tudom reálisan elkészíteni. Tapasztalat: megállási lehetőség, gondolkodási idő, újra kezdhetés, rossz ismétlés, ill. folytatás fennforgása - ez mind megadatik itt. Kitűnő dolog ez: csak az a fontos, hogy élni tudjunk vele. - Gál Pistával beszélgettünk ilyenekről tegnap délután, elválásunk előtt, mikor Pista majdnem elpityeredett... 107
