Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)

Balogh István visszaemlékezése - Az orosz megszállás

Az orosz megszállás

orosz a tanyába és akkor csodálkoztunk el. A rádió tudniillik azt jelentette, hogy Debrecen alól visszaverték a szovjet csapatokat, felszabadult Szoboszló és Debrecen.

Katona szemmel körülnéztem: két páncélost, T-34-est láttam, lövegeket is. Bőrkabát volt rajtam, azt lehúzták. A kerékpárt mindjárt elvették, hogy azt adjuk a barátság oltárára. Kihallgattak, hogy hol vannak német katonák. A városból kifelé menet nem láttam egyetlen német katonát sem, sőt a Kishegyesi úti sorompónál egyedül állt egy csendőr. Ez volt az egyetlen egyenruhás, semmilyen más katonát nem lehetett azon a részen látni. Mondom neki, hogy itt nincsen „germánszki szoldát". Ezt tudomásul vették. A nőket elvitték valahova - nagy tanya volt az, akácfákkal körülvéve, nagy istállók és nagy magtár - minket, a férfiakat pedig bezártak a magtárba, ahol az el nem szállított búza volt felhalmozva. Biztonság okából ránk láncolták kívülről a magtár ajtaját. Időnként megzörgették, hogy a lánc biztosan tart-e. Mi ott ültünk és vártuk, hogy mi lesz? Csodálkoztunk is a bánásmód felett, nem történt semmi. Októberben korán esteledik. Valamikor, becslésem szerint tíz óra fele, haláli csendben az oroszok eltávoztak, csak a páncélosok zúgását lehetett hallani. Én, aki tudtam, hogy mit jelentett katonának lenni és hogy nálunk a katonaságnál milyen lármával járt a felszerelés és leszerelés, igencsak elcsodálkoztam, hogy milyen csendben tudtak eltűnni. A hajnali szürkületben még egy utolsó katona is átment az udvaron, ezzel vége volt és mi ott maradtunk bezárva. Úgy kilenc óra fele megelevenedett a tanya is, mondtuk, hogy engedjenek ki bennünket.

Dehogy engednek, majd visszajönnek az oroszok és rajtuk kérik számon.- Maradjanak csak nyugodtan! - mondták.

Annyit megtettek, hogy egy kis kenyeret beadtak az ajtónyíláson. A tanyasiak voltak, de féltek, mert az oroszok megtalálták Pásztor Ferenc sógorát, ő maga katona volt akkor. A sógora ott tartózkodott náluk, egy református lelkész. A katonák megtalálták Pásztor Ferenc pisztolyát meg az első világháborús kitüntetéseit. Azt hitték, hogy a megtalált ember, Pásztor sógora a gazda: „kulák", ezért agyonlőtték a helyszínen. Ott is temették el. Szóval, a tanyasiak borzasztóan meg voltak ijedve.

Délután aztán, úgy három óra fele egy részeg német törzsőrmester meg egy másik német katona jött arra, akkor elkezdtünk kiabálni, hogy nyissák ki. Az aztán kinyitotta az ajtót, utána fülön fogott és elhozott egészen az Alföldi téglagyárig, ott volt a zászlóaljparancsnokság. Egy fiatal főhadnagy kezdett kihallgatni, hogy mit tudok az oroszokról. Mondtam, hogy sokat nem tudok, ezek elmentek innen, tíz óra tájon. Nagyjából megelégedett vele, de azt mondta, menjek és hirdessem ki a Téglavetőben: ha rájuk lőnek, akkor ők mindenkit felakasztanak, akit találnak. Azt gondolták, hogy partizánok vannak ott. De

67