Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Debreceni diákévek
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” hogy sikerült megérezni: ha a latin azt mondja, hogy a galamb ül a tetőn, nemcsak más szavakkal, hanem más grammatikai szerkezettel kell mondani. Eléggé sablonos volt a nyelvtanulás akkor is, bevágtuk a különböző formulákat, meg is tanultuk, de nem értettük. Én is csak hatodikos gimnazista koromban jöttem rá a latin nyelv valódi szerkezetére. Akkor felfedeztem Ho- ratiust. Egész nyáron olvastam a szalmakazal tövében a Horatius ódákat iskolai szótárral. Attól kezdve nem volt gondom a latin nyelvvel, más nyelvekkel sem, legfeljebb a gyakorlás hiányzott. Az iskola csak nem adta meg a szükséges gyakorlatot. Különórára nem lehetett járni. Mások jártak, de mi nem voltunk olyan helyzetben - még három gyerek volt odahaza -, hogy ezt a szülők vállalták volna. Azért nem tudtam cserkész sem lenni, mert ahhoz egyenruha kellett. Volt egy nyári ruha és egy téli ruha, azzal el volt intézve, ki volt adva az örökség. Testvéreim nem mondták, de éreztették, hogy nekem az iskoláztatással az örökrészemet kiadták. Mikor szegény anyám elébb meghalt, apám utána, ki is jelentettem, hogy az örökségre nem tartok számot. Az egyik lány erdőőrhöz ment férjhez, a másik parasztemberhez, az öcsém is paraszti mesterséget folytatott odahaza. 32 Középiskolai tanulmányi értesítő (1920-as évek)
