Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Az erdőspuszták világa
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” részt vettek rajta. A bánki meg a halápi tanítók minden esztendőben legalább egyszer műsoros estet is rendeztek színi előadással és utána bált tartottak. Bánkon és Halápon kétszer is volt bál egy esztendőben, egy szüreti és egy farsangi mulatságot szerveztek. A mi cserei iskolánkban egy kicsit lassúbb volt a tanító, de egyszer egy esztendőben ott is volt műsoros est és egy bál. A cserei iskola, ahova jártam, két kilométerre volt hozzánk. Ez az 1905-ös iskolaépület egy gerendás nagy tanterem volt, fapadokkal. A kisebbek, az első osztályosok számára alacsonyabbak, aztán ahogy nőttek a gyerekek, a felsőbb osztályosoknak mind nagyobb lett a pad, de voltak olyan nagy kamaszok, akik alig fértek be a padba. Lehajtható tetejű padok voltak ezek. A tanterem berendezéséhez tartozott még egy asztal, egy katedra, két térkép: Magyarország és Európa. A napló az asztal fiókjában állott. Aztán a Józan Miska és Részeg Pista, meg mindenféle mesteremberek műhelye színes képeken és egy nagy szekrény, amiben az iskolai könyvtár kapott helyet. A könyvtárra nagyon jól emlékszem. Én tudniillik elég korán, már iskolába menetel előtt tudtam olvasni, apám tanított meg. Volt egy Arany ABC című képeskönyvünk és addig nyaggattam télidőben, amíg megtanította a nagybetűket, aztán a kisbetűket is, mert a nagybetű mellé oda volt téve a kisbetű is. Felfedeztem ezt a könyvtárat, amit a Földművelési Minisztérium adott letétként minden tanyai iskolának. Egységes könyvek voltak szürke zsákvászonba kötve, népkönyvtári ajándék. Lassanként fedeztem fel, először Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilágát, azután kezembe került Mikszáth néhány műve meg a Magyarország várai. Volt ott minden, állattenyésztéstől kezdve gazdasági tanácsadáson keresztül szőlőműveléssel foglalkozó könyvig. Szőlőnk ugyan nem volt, de én azt is elolvastam. Megtudtam, hogy kell rigolíroz- ni, hogy kell metszem. Most veszem hasznát, mert most van egy kis szőlőm. A tanyai iskola „külön szám". Először is, elvileg hat osztályt kellett volna járni, de azt nemigen járták végig, legfeljebb egy vagy két tanuló. Meg ismétlőiskola is volt, a 14 éves iskolahagyottaknak. Erre nemigen emlékszem, mert én csak négy osztályt jártam a tanyai iskolában14 úgy, hogy ott a jobb tanulók a kisebbeket tanították. Míg a tanító az első meg a második osztállyal foglalkozott, addig a nagyobbaknak valami csendes foglalkozást adott: írást, számolást. Mikor a nagyobbakkal foglalkozott - azokat a táblához kellett kihívni, vagy valamit írásban kellett gyakorolni velük - egy-egy felsőbb osztályos jó 14 „A testvérei csak két elemit végeztek ott, attól kezdve már Pistával jártak be a városba. A kondorosi megálló közelebb is volt, mint az iskola. A bakter jószívű felesége, Pénzes néni télen a vonat érkezéséig bevitte őket magához a melegre. Húgai Debrecenben jártak ki hat elemit, ismétlőiskolát, varrogatni, kézimunkázni is tanultak. Feri öccse négy polgárit végzett, nem is akart többet. ” Részlet dr. Balogh Istvánná Dávid Gabriella kiegészítéséből. 28
