Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Az erdőspuszták világa
Az erdőspuszták világa Debrecen határa (http:/fiinuw. tankonyvtar.hu/historia-1982-01/historia-l 982-01 -iskolák) láncon tartották, nem engedték szabadon. Itt a liba, tyúk, kacsa, a disznók is és a lovak is a legelőkön jártak. Ha az anyaszénát lekaszálták, az új sarjú fúvón legeltek. Egész nyáron kitartott a legelő. Ezek a kisgazdák azért tudtak megállani a gazdasági válság idején, mert nem növénytermesztésre voltak berendezkedve, hanem jószágtartásra. A jószágnak azért mégis jobban megvolt az ára. Jobban át tudták vészelni ezeket az éveket, mint a fekete földi árendások. A debreceni nagyobb gazdák, a harminc holdasok meg a mesteremberek, akiknek volt ház után való földjük, nem dolgoztak maguk, hanem inkább árendába adták földjüket különféle szolgáltatásokért. 1909-ig összesen hét tanyai iskola volt a város nagy, széles kiterjedésű határában (956 km2). Egy iskola állt az ohati majorban, a fekete földön összesen négy, a homoki részen pedig három: a cserei, a halápi és a bánki. Akkoriban építették a fancsikait, azzal itt is négy tanyai iskola lett, amolyan egy tanítós iskolák. Ezekben állami tanítók működtek, akik együtt éltek a tanyai népséggel. Időnként - különösen Halápon és Bánkon - a tanítók népművelők is voltak. Nem ismerték, nem értették még ezt a szót, de vállalták a ma népművelésnek mondott feladatokat. Ez azt jelentette, hogy jelentősebb ünnepnapokon, tehát a nemzeti ünnepen, március 15-én nagy szavalóversenyt rendeztek. Ugyanolyan nagy ünnepség volt az évzáró vizsga - még akkor vizsgákkal zárták a tanévet. A város tanfelügyelete minden tanyai iskolába kiment. Az évzáró vizsga műsoros ünnepséggel, szerepléssel volt egybekötve, a szülők is 27
