Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Bevezető
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” amelyet a Déri Múzeumban tartottak párttársai és debreceni értelmiségiek, úgy foglalt állást: nincs itt az ideje pártok szerveződésének. Mégis, 1957 tavaszán azzal vádolták, hogy szervezte a parasztpártot és hogy a Déri Múzeum az ellenforradalom egyik bázisa volt. Hangzatos cikk jelent meg a Népszavában vele kapcsolatban Halállista a koponyában címmel. Fegyelmivel távolították el a Déri Múzeumból. Ez a fegyelmi határozat kényszerű változást hozott Balogh István életében. Debrecenben politikailag persona non gratának nyilvánították. Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban, majd a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltárban kapott állást. Naponta száz kilométert vonatozott munkahelyére és vissza. Emberi tartását Arany János soraival jellemezhetjük: „Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam, s bevert sárral - Nem pöröltem, Félreálltam, letöröltem" Könyvek, tanulmányok egész sorát írta meg a következő évtizedekben, többek között Debrecenről, a Hajdúságról, Szabolcs-Szatmár megyéről. Ő alakította ki a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár iratainak rendszerét, elkészítette segédleteiket. Nyíregyházán munkát és megbecsülést kapott. Debrecen szellemi, tudományos életének óriási vesztesége lett száműzetése. Kálváriájáról nem beszélt, nyilatkozatot nem adott. Csak az 1980-as évek közepén engedett az ostromló kéréseknek, és ezután jelentek meg a vele készült interjúk politikai szerepvállalásának legfontosabb eseményeiről. 2002-ben a Debreceni Városi Televízió kérésére a város díszpolgárairól egy sorozat keretében egyórás dokumentumfilmet készítettem Balogh Istvánról Két tudomány vonzásában - Balogh István Debrecen díszpolgára címmel. Akkor több napon keresztül beszélgettünk, pontosabban ő emlékezett, én pedig hallgattam, majd leforgattuk a filmet. Kissé bizalmatlan volt, nehezen szánta rá magát a felvételre. Könyveit, tanulmányainak egy részét korábban olvastam. Készítettem már vele interjút és megjelent róla az 1980-90-es években néhány írásom is. A tudóst ismertem, az embert nem. A vele töltött órák emlékeit máig őrzöm. Már néhány óra múlva éreztem, egy rendkívüli ember, nagy idők tanúja vall önmagáról, életéről, amely szinte átfogja vészterhes 20. századunkat. Ekkor ismertem meg titkait, azokat az eseményeket, amelyek vele megtörténtek, amelyeket korábban az emlékezet ködébe kellett rejtenie. Hogy milyen ember volt Balogh István? Olyan, amilyennek Für Lajos, fiatal barátja látta, jellemezte a Pista bácsiról szóló filmben: 10
