Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)

Bevezető

BEVEZETŐ

„Nőttön nő tiszta fénye" (Arany J.)

A sors különös életpályát jelölt ki a debreceni erdőspuszták világából induló parasztfiú, Balogh István számára. Tanyai iskolában járt, középiskoláit a Debreceni Református Kollégiumban végezte, egyetemi diplomát a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen szerzett. Ecsedi István, a Déri Múzeum igazgatója indította el a történész, néprajztudós pályán, tőle tanulta meg, hogy egy tárgy vagy jelenség nem csupán a maga valóságában létezik, de az elmúlt idők történéseit is magában hordozza. A tudományos pályáról azonban Balogh Istvánt 1944-1948 között eltérítette a történelem, vagy inkább úgy kellene mondanunk: a politika. Gyermek- és ifjúkorának élményvilága, a népi írók hatása, a bécsi Collegium Hungaricumban szerzett tapasztalatai, néprajzi, történelmi tárgyú kutatásai, publikációi predesztinálták arra, hogy 1944-1945 kétségekkel és reménységekkel teli napjaiban szerepet kapjon az ország újjászervezésében. A Nemzeti Parasztpárt debreceni szervezője, parasztpárti főispán Szatmárban, a Hajdúságban, majd Debrecenben. A közéleti szereplés azonban csalódást hozott számára, a kékcédulás választások után maga kérte felmentését főispáni tisztségéből, hogy visszatérhessen polgári foglalkozásához a múzeumba.

A tudományos pályára történő visszatérés nem volt zökkenőmentes. Rákosi többször megvétózta visszahelyezését, végül a Déri Múzeum munkatársa, igazgatója lett. A világ megváltozott. A kommunista hatalom bizalmatlan volt vele szemben, és ő is kétkedve nézte a korlátlanná váló diktatúrát. 1948- ban éles támadás indult a történész Balogh István ellen, amely elérte barátját, Szabó István professzort és annak tanítványi körét is. Balogh István tette a dolgát, a nyilvánosságtól tartózkodott, lekötötte hivatali munkája. Mondhatnánk úgy is, hogy belső emigráció jutott neki osztályrészül. Szellemi felüdülést jelentettek számára a vasárnap délelőtti baráti, szakmai és politikai eszmecserék Szabó Istvánnal és régi barátaival.

1956. október 23-án a Déri Múzeum egyik ablakából Szabó Istvánnal együtt nézte az egyetemi ifjúság forradalmi megmozdulását, de a forradalomban nem vett részt. A volt parasztpártiak biztatták, hogy szervezzék újjá a Nemzeti Parasztpártot, de ő ellenezte, korainak tartotta. Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárából előkerült iratok bizonyítják, azon a tanácskozáson,

9