Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Székely udvar hely, Református Tanítóképző
Délelőtt-délután volt a tanítás, mert sok tantárgyunk volt, és másképp nem telt volna ki az időből. Délelőtt voltak a nehezebb tárgyak, délután rajz, kézimunka, háztartástan, gazdaságtan. Délelőtt négy vagy öt óránk volt, egykor sorakozás ebédhez. Egy-egy asztalnál 14-en ültünk, ez két csoport volt. Az asztalfőn, illetve a végén egy-egy hatod-hetedéves asztalfőnök. Naponta hozták az ebédet, 6-6 napos váltotta egymást. Ima után a naposok sorakoztak a konyhába vezető ajtó előtt. Elsőnek az asztalfőnök vett a tálból - ő nem volt soha napos - másodiknak az, aki éppen napos volt, aztán került sor a többiekre. A tanári asztal is ott volt, csakhogy a tanároknak egyik takaros konyhalány szolgált fel udvarhelyi székely ruhában. A kosztunk sokkal jobb volt, mint Szentgyörgyön. ízletes, jó házi konyhát vezettek, nem is túl nagy létszámmal. Mindennap sült finom krumplis házikenyér, ripacsosra leverve a teteje. Házilag hizlalták a disznót, tették el a ribizlit levesnek, vagy szósznak, a zöldpaprikát töltött paprikának. A tészta is igazi tészta volt. A konyhán négy lány is segített. Minden nap más, nem sűrűn került ránk a sor. A terítést, apróbb babra-munkát azok végezték. A töltött paprikát, töltött karalábét, szilvás gombócot a lányok csinálták, kenyeret vágtak. Ez a munka tantárgyként a háztartástanhoz tartozott, ebédig tartott. Mosogatni sohasem kellett. Ebéd után került sor a posta szétosztására is. Hermin néni nemcsak a mi osztályfőnökünk volt, hanem igazgatóhelyettes is. Levél- és pénzküldemény mindig hozzá került, átnézte, aztán volt egy levél-kiosztó, annak adta át. De ha valamelyik levelet gyanúsnak találta, visszatartotta, s ebéd után hivatta a boldog, avagy boldogtalan címzettet, s előtte kellett felbontani, és hangosan elolvasni. Persze a levélírásra is volt szabály. A szülőknek kéthetenként kötelező volt legalább egy lapot írni, hogy azok ne a tanárokat zaklassák, vajon miért nem ír a szeretett gyermekük. A szülőkön kívül csak az általuk megnevezett személyekkel lehetett levelezni. Kijátszani éppenséggel ezt is ki lehetett, mert miért lettek volna a kintlakók, ha még ennyiben sem segítettek volna minden szigorú tilalom ellenére is? Szerelmi levelezés csakis így folyhatott. A pénzküldeményt is ebéd után osztották ki, de azt senki sem tarthatta magánál. Költségnaplóba való beírással, be kellett adni az osztályfőnöknek. Ebben is Hermin néni volt a példamutató. A beadott pénzből egy héten egyszer lehetett kikérni, a költségnaplóban pontosan feltüntetett összeget: mire mennyit. A gyanús tételre Hermin néni megjegyezte: „Kell ez neked fiam? Szüleid nehezen keresik a pénzt..." A levél- és pénzkiosztás halálos csendben folyt, hiszen ez volt a nap legizgalmasabb eseménye. Ebéd után ima, aztán sorakozás a délutáni sétához. Ezt is szigorúan vették, de valahogy mégis kevesebb volt mindig a sétáló, rövidebb a sor, mint lehetett volna. Kibúvó inkább került: hegedű, zongora, harmónium gyakorlás, meghűlés, köhögés, stb. Délután ismét órák, utána 6-7-ig szilencium. Hétkor 89
