Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Székely udvar hely, Református Tanítóképző

néprajzi múzeum. Azt Haáz Rezső rendezte be és gondozta velünk együtt. Végül a szuterénben volt a konyha, a kamra és az ebédlőnk.

Ez volt a keret, ebben folyt a rendtartás, ami ellen véteni nem lehetett. A hálókban leginkább osztályok és névsor szerint kaptuk meg a helyünket. Fél hatkor csengő ébresztett. (Egy időben engem még külön, és valamivel előbb egy hasgörcs is figyelmeztetett.) Kelés, hideg vízben mosdás, derékig. A mosdóhoz is beosztás szerint mentünk. Aztán az ágyak szétrakása szellőzésre, a hetesek ablakot nyitottak, a mosdó-naposok a kagylókat mosták ki. Hatkor már a tanulóban lecke-ismétlés, illetve 7-ig szilencium. Akkor reggelihez so- rakozás. Most azt kéne mondanom, hogy szépen, csendben... de ez nem mindig volt így, az inspektor tanárnőtől függött. Piroska kisasszony például soha nem tudott csendet teremteni. Olyankor, ha ő volt az ügyelő tanár, az egész banda üvöltözött, és természetesen Piroska kisasszony is. Ha Jolánka néni állt meg a sor mellett, magasan, komolyan, rakott szoknyában, ingblúzban, hátul összekulcsolt kezekkel, a száját ki sem nyitotta - de mi sem. Síri csend honolt a folyosón. Hermin néninél is csendben voltunk, de Dombi Katánál már zajoltunk. Margit kisasszony szerintünk még külsejében is Jolánka nénit utánozta, de az eredmény csak utánzat maradt.

Szóval, a felügyeletnek megfelelően vonultunk le a szuterénbe a reggelihez, ami tej, vagy kávé volt, két kiflivel, vagy zsemlével. Ebből az egyiket felvittük uzsonnára. Reggeli után ágyvetés. A hetesek mentek elsőnek, becsukták az ablakokat, és utolsónak is ők maradtak, átnézve az ágyakat, benézve az ágy alá, nem maradt-e ott valami, és jelentettek az inspekciós tanárnőnek. Közben gyülekezés az imateremben reggeli áhítatra, utána az osztályokba vonulás. Persze egy kis „simítás" a külsőnkön még akkor sem ártott. Volt olyan tanárnő, aki nem restellte, megállt az ajtónál, és úgy mustrálta végig a kijövő- ket. Hermin néninek azonban a saját osztályára - akár inspekciós volt, akár nem - minden reggel gondja volt. Ez a saját osztály történetesen éppen mi voltunk, nekünk kellett hát minden reggel elébe járulni, körmöt, cipőt megmutatni. A ráspoly mindig a zsebünkben volt, s ha a körömkefét elfelejtettük használni, akkor áhítat alatt titokban körmöt tisztítottunk. A cipőnket pedig a biztonság kedvéért végigfentük a fekete harisnyán, nehogy Hermin néni porosnak találja. Mert akkor könyörtelenül felküldött a felső folyosóra, ahová különben napközben felmenni nem volt szabad.

8-kor becsengetés, és csendben várni a tanárt. A csenddel itt is ugyanaz volt a helyzet, mindig a tanár személyétől függött, hogy mennyire valósult meg.

Az első óra imával és énekkel kezdődött, amit harmóniumon kísért, aki éppen soron következett. Aki jól játszott, és a tanárnál meg lehetett tenni, az hosszú énekbe kezdett, így húzva az időt. De aki rosszul játszott, vagy éppen félt a matematikától, az beérte rövidebbel. Makulik Marika, ha tehette, csak a „Megyek síromba, nyugodalomba, fogadj be sötétség, örök idvesség"-et reszkette végig a harmóniumon.

88