Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Székely udvar hely, Református Tanítóképző
Aztán pénzügyekben is segítségemre jött a gondviselés, mint már nem egyszer, máskor is. A bátyám annak idején 20 pengőt szánt rám, de akkor neki is csak 10 került, hát most, amikor megírtam a címemet, elküldte a másik tízet is. A kézhez kapott 300 lej a legsürgetőbb gondjaimat oldotta meg. Könyveket - igaz, ócskát - kaptam a segélykönyvtárból. Kifizettem a füzetcsomót, vettem klottot köpenyre, illetve megvette az intemátusi felügyelőnő, aki egészen olcsón meg is varrta. Egyébre pénz már nem is igen kellett, s az én hétköznapi nyugalmam így biztosítva volt. Nem úgy az ünnepek, mert matrózruhám bizony nem volt. Igaz, azt a bizonyos stafírungot nem vették halálosan szigorúan. Ha hat ing, vagy hat pár fekete harisnya helyett csak négy volt, azért Hermin néni nem szólt semmit (Az osztályfőnök egyeztette a leltárunkat). A mosás úgy alakult, hogy ennyivel is be lehetett érni. De a matrózruhával nem volt mese. Annak meg kellett lenni. Nem tudom, Mami hogy csinálta - talán csirkét adott el - de megvette a sötétkék anyagot, meg is varrta, el is küldte. Hát az nem volt elsőrendű, az bizonyos. A szoknya rakásai egyenetlenek voltak, a galléron girbe-gurbán felgépelve a zsinór... Karácsonyi vakációban magam csináltam újra, kicentizve a rakásokat, kézzel szépen felvarrva a zsinórt, olyan lett, hogy szalonból sem kerülhetett volna ki különb. Na, de mindez egy kicsit még „odébb" volt. Egyelőre ott tartottunk, hogy szétosztottak bennünket a hálótermekbe. Négy háló volt, ezek valóban termek, és igen nagyok voltak. Belefértünk a négybe vagy kétszázharmincan- negyvenen. Ennyi lehetett a bentlakók száma. Kintlakók nem voltak sokan, a mi osztályunkban 9-10. Csak egyes osztályok nyíltak és igen nagy létszámúak, mi például 45-en végeztünk. A hálók fehérre meszeltek, fehér vaságyakkal, éjjeli szekrényekkel, az ablakon fehér vitrázs, az ágyakon fehér ágytakaró, amit nekünk kellett vinni. Ágyneműt szintén. Matraca két-három lánynak volt, a többinek katonásan szalmazsák - de igen jó alvás esett rajta. A hálók melletti mosdókat, szintén sok kagylóval, a folyosók végéből rekesztették le. Az egyajtós szekrények is fehérek voltak, és a folyosón sorakoztak. A hálók között volt egy-egy tanári lakás. Ez volt a második emelet. Az elsőn tantermek és a dolgozók voltak. Egyik nagy, hosszú középen választó ajtóval, a másik az öreg kollégiumból csatlakozott az újabbhoz, és egyben imateremként is szolgált. Ez ugyan valamivel kisebb volt a másiknál, de azért ezt nevezték „nagy" dolgozónak, mert itt voltak a felsősök. Mi, negyedikesek az új rendszer szerint már felsősök voltunk. A földszinten volt még egy-két tanterem, az igazgatói lakás, a Hermin néni szobája, a tanári, a kapus szoba, és a szép, nagy, még a fiú kollégiumból ránk örökösödött könyvtár. Ugyanis a leány-képző csak pár éve költözött ide Enyedről, ahol addig egy kalap alatt élt a fiú-képzővel. Itt addig református fiúgimnázium volt, amit megszüntettek, csak a katolikus maradt meg. Az iskolának főleg az új szárnyát foglaltuk el. A régiben tanári lakások, betegszoba, fürdőszoba, mosókonyha, tisztaruha-raktár volt, és az iskolai 87
