Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Székely udvar hely, Református Tanítóképző

Székelyudvarhely, Református Tanítóképző26

Elmúlt tehát a pünkösd, s én kézimunkáztam és készültem a vizsgára. Az is megérkezett. Csak magam voltam, Böske néni és még egy idegen iskolaigazgató, vagy inspektor volt jelen, aki román volt, de magyarul jól beszélt. A vizsgám szépen sikerült, utána Böske néni papírt tett elém, s egy felvételi kérvényt diktált az udvarhelyi református tanítóképzőbe. Az egész dolog engem felkavart. Erre nem gondoltam, s nem is hittem a sikerében. Kértem, hogy vegyenek fel ingyenesnek. Micsoda elgondolás, hiszen már olyan nincs! De a kérvényt Böske néni elküldte, s pár hét múlva kaptam rá választ: kérésemet nem tudják teljesíteni, de próbálkozzak az egyházkerületnél. Pap bácsi annyit mondott rá, hogy „mi adunk, de adjanak ők is..."

Böske néni közben mást is csinált a tudtom nélkül. Elment Udvarhelyre - mondván, úgyis van valami dolga ott - s ezután kaptam egy prospektust az ottani igazgatónő, Váróné Csathó Gabriella pár sorával: „Kedvezmény iránti kérését szívesen veszem pártfogásomba". Erre aztán pap bácsi is hivatott, mert éppen ott volt nála az esperes úr. „Itt a mi lányunk" - mutatott be neki, s a végén azzal a biztatással mentem haza, hogy most pedig a felvételire készüljek, aztán majd lesz valahogy.

A készülés azonban nemcsak tanulásból állott, ez volt a könnyebbik része. A nehezebb az, hogy a képzőben már „stafírung" is kellett, mégpedig a prospektusban előírtak szerint. Mai szemmel nézve igen szerényen kívántak, csupán azt, ami egy bentlakó kislánynak éppen szükséges, s amennyi tulajdonképpen otthon is kéne. Nekem viszont, szegény kis templom egérkéjének jóformán semmim sem volt. De most már nagyon akartam, s a nyarat arra szántam, hogy azt elkészítsem. Csak hát, ha nem kézimunkáztam, akkor pénz sem volt.

Sorra vettük az ócskaságokat. Maminak voltak szép fehér, fent elszakadt lenvászon ingei. Abból szabtam magamnak, lett négy, és a felső részét kihímeztem. Hálóinget molinóból (a legolcsóbb lenvászon) varrt Mami, azt is megbolondítottám egy kis színes boszorkányöltéssel. Törülköző volt még régebbről, szép, hat darab, azt Mami ideadta. De nem volt paplanom. Rettentő nagy elszánással írtam a bátyámnak Magyarországra - akikkel egyébként már régen megszakadt minden kapcsolatunk - ha teheti, küldjön valami kis

26 Édesanyám szerint ez az iskola (illetve az enyedi alapítású elődje) a debreceni Dóczy „kistestvére” volt, onnan vették a mintát. A puritán protestáns „zárda” egyetlen célja az erkölcsös, református leányok (tanítónők) kinevelése volt. Szabó Magda Abigéljében, és egyéb, az iskolájára emlékező írásaiban édesanyám minduntalan ráismert saját intemátusára.

85