Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Egy esztendő iskola nélkül
Egy esztendő iskola nélkül Jobban vágyakoztam haza, mint bármikor. Én nagyon-nagyon szerettem Mamit, s talán éppen ez volt az oka, hogy már a megérkezésem utáni első nap Mami panaszáradata miatt borzasztóan lehervadtam. Mami, akit Szentpálon, mint „ovónénit" mindenki szeretett, megbukott, mint kocsmárosné, s még jobban, mint boltosné. Az első jó barátokkal már rég haragban volt, mostanra pedig haragosa volt a fél falu. Hol hitelt adott, s azt kérni merte, hol nem adott, akkor az volt a baj. Sok mindenről tudott, amit más nem, és sok mindent sok mindenkinek kibeszélt, amit nem kellett volna. Mindig akadtak, akik megtoldva a maguk megmondanivalójával vitték vissza, vagy adták tovább, s míg két-három szájon keresztül jutott el az illetékeshez, hogy a „bótosné" mit mondott. Az pedig már legtöbbször nem is az volt, amit valóban mondott. A tanító bácsi felesége igen fenekedik rá - mondta egy hírhozó, (mert ilyenek legalább annyian voltak, mint a hírvivők) - s megfogadta, nem nyugszik addig, amíg a boltból ki nem rúgatja. Mami bekerült a falusi pletyka sodrába, s már maga is úgy érezte, hogy ebből kievickélni csak úgy lehet, ha otthagyja az egészet.- Hiszen nem vagyok én olyan koldus - mondogatta a maga meg az én megnyugtatásomra. Hat év alatt a visszatartott fizetéséből huszonötezer lejre szaporodott fel a kaució, ha azt visszakapja, azzal már kezdhet valamit. Az már sok pénz, és nem lesz mindenki kutyája. El is határozta, hogy a legközelebbi leltározáskor felmond, addig pedig nagyon kell vigyázni, hogy hiány ne legyen. Ebbe a nagy-nagy igyekezetbe ezen a nyáron én is be lettem szervezve. Az árut én csomagoltam ki, a boltoskönyvet gondosan másoltam - másképp nem is tudtam volna. Éber voltam és vigyázó, amennyire csak kitelt tőlem. Egyébbel igaz, nem is foglalhattam volna le magamat. A jó meleg napokban ugyan rendszeresen kijártam az Oltra fürdeni, Zoliival, meg a barátaival úsztunk versenyben most is, de a velem egykorú kislányokkal jóformán nem is találkoztam. Oltszemen a kislányok nem sokáig játszottak. A velem egykorúak pedig már csak vasárnap délután gyűltek össze néha labdázni, fazakazni. Rossz, fületlen cserép tejesköcsögöket dobáltak körbe egymásnak, mint a labdát, s igen kellett vigyázni, hogy le ne essen. Ha mégis „eltört" valakinél, volt nagy vígasság, de rögtön került másik is, mert tartalék mindig volt. Hétköznap bizony be voltak fogva a dologba látástól-vakulásig. Télen a nagyobbak fonták- szőtték a kendert, gyapjút, s mert varrottasra már nemigen futotta az időből, inkább a szőttesekhez keresték a szép mintákat. Törülköző szélébe, abroszra, gyapjú ágytakaróra, függönyökre, szőnyegekre. 71
