Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Bodor-internátus

tanítónék kerültek, de a kudarcot, azt valóban és halálosan szégyelltem volna. Én tisztában voltam azzal, hogy Mami sem főzni, sem beosztani nem tud úgy, hogy egy ilyen helyen megállja a helyét.

Egyébként a magam erejével nem voltam mindig tisztában. Elsősorban sohasem maga a probléma volt számomra izgalmas, hanem az, hogy vajon megbirkózom-e vele? így voltam a tanulással is az első időben. Vajon meg fogom-e tudni tanulni, amit kell? Mert itt másképp kell ám! Én már régóta nem tanultam, csak megmaradt a fejemben, amikor tanítóbácsi, vagy pap-bácsi elmondta azt, amit tudni kellett. Micsoda izgalom volt, amikor felhagyták otthoni tanulásra könyv nélkül „A ló" című leckét. Hiszen tudtam én a lóról mindent, de a könyvben nem volt benne minden, legfeljebb tíz sor. És azt a tíz sort kellett megtanulni, de nem úgy, ahogy én beszéltem volna a lóról. Egy délután aztán fel-le sétálva a Bodor udvarán csak ezt a tíz sort tanultam. Nehezen ment, mert én addig sohasem „magoltam", s akkor még nem tudtam, hogy amit csinálok, az magolás. De végül is ment, s én másnap tízesre feleltem belőle, és egyszerre bíztam magamban.

De akadt egyéb is, ami egyet lökött rajtam. Múzeum látogatáskor Böske néni rámutatva egy nem túl nagy ágyúra megkérdezte:- Mit gondoltok, kié volt ez? - Mély csend, a negyedikesek is hallgattak, s akkor én, a pacalista, kicsit bátortalanul, de kivágtam:- A Gábor Ároné. - Böske néni, az ő bűbájos mosolyával rám néz:- Honnan tudod?- A Jókai Csataképeit olvastam... - A siker óriási volt, és Böske néni előtt „tekintélyre" tettem szert. Lassanként egy kicsit a Böske néni „mama kedvence" lettem, de ezt nem mutatta, inkább utólag sejtem.

(Jóval később, már asszony koromban, szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy Jókaitól szerzett magyar történelmi tudásom nem mindig fedi a valóságot, s ezt éppen az én történész uram olvasta nevetve a fejemre. Nem mintha Jókai nimbuszát akarta volna megtépázni, hiszen ő Jókait többször olvasta, mint én, csupán azért, mert módfelett mulattatta az egész.)

Télen bejöttek vendégszerepelni a kolozsvári színészek Szentgyörgyre. Diákelőadás minden darabból volt, lehetett rá jelentkezni. Bármilyen csábító is volt, azért minden előadásra nem futotta mindenkinek, még a jobb módú kislányoknak sem. De én végignéztem mindet: Piros bugyelláris, Falu rossza, A peleskei nótárius, A mézeskalács kerültek sorra. Én voltam az egyetlen, aki ingyen mehetett. Év végén autóbusz kirándulásra vittek. Elsőben Predeal, Bu§teni, Sinaia, a Prahova völgyében, a petróleum kutak - ide is ingyen mehettem.

Már karácsonykor, az évharmados bizonyítványom első lett az osztályban19. Az igazat megvallva ezt csak otthon tudtam meg. Pap bácsi

19 Romániában akkor is 10 jeggyel osztályoztak, négyestől már bukás volt.

60