Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Bodor-internátus

alatt a fenyvesben, a régi teniszpályát bekerítő leszakadt dróthálón hintázva tanulni sem volt egészen utolsó dolog.

Az asztal melletti tanulásra csak a hideg szorított rá. Ilyenkor a nagyobbak nevelgettek minket, s azoknak illett szót fogadni. Másmilyen nevelésben nem is igen volt részünk.

Az ebédlő - vagyis immáron háló-tanuló - mellett volt a konyha, az volt a mosdónk. Középen alacsony, hosszú pad, azon sorakoztak a mosdótálak, körben meg ott kaptak helyet a „ládák". Mivel szekrény nem volt, mindenkinek kellett lennie egy záros ládájának. Ezek természetesen igen különbözőek voltak. A legközönségesebb festetlen katonaládától (ilyen volt az enyém is, nem tudom, kitől szerezte Mami,) az egészen szépen festett „csoda-ládáig". Ilyen csoda-ládája volt például Jancsó Zsófikának is. Legalább egy méter hosszú, jó magas, benne külön rekeszekre osztott, kiemelhető betét. A rekeszekben szépen berakva a szappantól keféig, fésűig minden, amire egy rendes, jól nevelt gyereknek szüksége lehet. Csakhogy nem voltunk ám mindnyájan ilyen rendes, jól nevelt gyerekek, s ilyen láda sem akadt kettőnek sem. így a ládák a legégbekiáltóbb rendetlenségben tartalmazták a tiszta és szennyes fehérneműt, az otthonról kapott szárazkolbászt, teperőt, szalonnát, a levárt üvegben vagy üvegen kívül, vajat, cipőkrémet, szappant...

Sepsiszentgyörgy megyeszékhely volt, heti vásárral, - amint már említettem - a vásárt hétfőn tartották. Ilyenkor a rendetlen gyerek rendes anyukája

Sepsiszentgyörgy, a volt Bodor-intemátus (1973)

56