Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Bodor-internátus
Bodor-internátus Sem tábla, sem semmi más felirat nem hirdette, de azért könnyű volt ráakadni, a Székely Nemzeti Múzeummal éppen szemben volt. Az öreg paptanár, Bodor János bácsi ajándéka: „Legyen a leánkáknak is valami, ha már a háború után számukra semmi sem maradt". Kopott rózsaszín léckerítés mögött nagy kert. Az udvar közepén állt az öreg ház, még teniszpályája is volt valaha. A hátsó fertályában még mindig Bodor néni lakott, nagyon-nagyon öregen, feketében és tiszteletre méltóan. Idősebb nő, a Kisasszony volt a gondozója, az öreg néni leánya. A nénike napszámra a kapu előtt üldögélt nagykendőben, s árulgatta apró fonnyadt gyümölcseit kosárból. Az első rész volt a mienk, s itt éltük tizennyolcán ismét csak rendhagyónak nevezhető intézeti életünket. (Itt lakott négy évig Kiss Manyi18, s a lányok, amikor odakerültem, sokat mesélték a bolondságait. Előző éven is hazaszökött azzal, hogy skarlátja van, pedig csak a poloskák csípték össze.) „Intézetnek" nevezni természetesen nagyképűség lenne: ámbitus, tornác, előszoba, nagy ebédlő, kis szoba és konyha volt valaha, ami a mi birodalmunkat képezte. Az előszobában két szekrény maradt még Bodor bácsiék idejéből. Egyik polcos, azon kapott mindenki egy kis helyet a könyvei, füzetei részére. A másik akasztós, abba tették a törzslakók a kabátjukat és a matrózruhát. Akik később jöttek, azoknak a szekrény hátuljára szerelt akasztók jutottak. Ezen kívül beszuszakoltak még három kimustrált vaságyat, azt három csendes kislány kapta hálóhelyül, köztük én is. Az ebédlőben volt a többi ágy, amolyan este összecsukló vaságyak voltak, azok is a fiú kollégiumból. Középen két hosszú, testetlen, gyalult fenyőfa asztal, mellette lócák és testetlen hokedlik. Ott kellett volna tanulni, de tulajdonképpen mindenki akkor és ott tanult, ahol, és amikor neki éppen jól esett. Hallottunk ugyan olyasmiről, hogy a fiúknál rendszeresen van „szilencium", csodálkoztunk a furcsa ismeretlen szón, forgattuk a szánkban, de miránk ilyesmi nem vonatkozott. Különben ősszel meg tavasszal remek tanulóhelyül szolgált a régi kocsiszín kimustrált hintója, de például esőben Mirtse Olgi esernyője 18 Kiss Manyi (1911-1971) színésznő. Erdélyben, Magyarlónán született, Sepsiszentgyörgyön a Mikó kollégiumban tanult. Korán kezdte a színészi pályát, már 1928-ban Miskolcon, majd Szegeden játszott. Sanzonénekesként is fellépett, neve hamar ismertté vált. 1932-től olasz férjével (Ufferini) külföldi cirkuszokban szerepelt, de a statiszta-szerepet hamar megunta. 1935-ben debütált a Király Színházban, énekes-komikus figurákat alakított, nagy sikereket ért el. A If. világháború alatt a fronton katonáknak is énekelt, emiatt a háború után egy darabig mellőzték. 1964-től a Madách Színház tagja volt, szerepköre kibővült, groteszk és tragikomikus alakokat is játszott. 1957-ben Kossuth díjat kapott. Sikeres színpadi fellépései: Csárdáskirálynő, Tündérlaki lányok, Lili bárónő. Mintegy 90 filmben és tévé-játékban kapott fontos szerepet. Néhány ismertebb: A Noszty fiú esete Tóth Marival, Körhinta, Mici néni két élete, Hannibál tanár úr, Tüskevár, A fekete város. 55
