Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - A történet vége

(Szerencsére újabb szolgálatra csak ősszel került sor, illetve a Nagycserére postázott behívót nagyszüleim nem továbbították Bécsbe.)

Anyám a veresegyházi és kékesi társaságot, ha tehette, kerülte. Az asszonyok pletykáltak, a férfiak - köztük saját papja is - rendszeresen és kiadósán ittak. Húsvét előtt az egyik istentiszteletet Anyámnak kellett megtartani, mert a pap teljesen részeg volt.

A tavasz folyamán a papék felmondták a kosztot. Nem nagyon bánta, mert túl fűszeresen főztek. De nem volt háztartásra berendezkedve, meg a konyhaművészete is nagyon elemi fokon állt: tej, tojás, vaj, sült krumpli volt a nem túl változatos ebédje. Úgy látszik, mégis jobban ízlett, mert májusban azzal dicsekszik, hogy 5 kilót hízott, és már 55! Ugyancsak májusban két kislány segítségével kimeszelte a konyháját - ha valahol nem sikerült elég szépre, azt majd a tanítványaira fogja.

Az iskolai vizsgák után még volt egy komolyabb megmérettetés is: a hetedikeseknek Szamosújváron kellett állami bizottság előtt vizsgát tenni. Elég nagy kudarc volt, a gyerekek nagyon keveset tudtak, még a vizsgáztatók jóindulata mellett is megbukott az ötből három.

Vilikével a Cenken, Brassó mellett (1939 nyara)

273