Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - A történet vége

Június közepén megérkezett Vilike barátnője. A „barátnő" újdonság volt Édesanyám számára103, régi iskolai társai között egy sem akadt, akivel meghitt viszonyba került volna. A Nyári Egyetemen találkozott először olyan lányokkal, akik nyílt őszinteség­gel közeledtek hozzá, köztük is Papp Vilikét szerette meg a legjobban. Vilike nyara­lása a hivatalok packázása miatt rövidebbre sikerült, mint tervezte, sőt, a hetedikesek vizsgája miatt nem is indulhattak azonnal a közösen tervezett kirándulásra. Az idő is elég rossz volt, de azért elmentek a Gyilkos tóhoz, Brassóba és Sepsiszentgyörgyre. Itt összeakadtak Édesanyám régi tanár ismerősével, Szabó Jóskával. A találkozásból sze­relem lett Vilike és Jóska között, majd házasság. Kolozsváron éltek, ott Jóska az egyete­men tanított. Négy lányuk született. A családok Édesanyám életében mindvégig fenn­tartották a barátságot, s amennyire a határok miatt lehetséges volt, találkoztak is. A kirándulásról hazaérkezve torokgyulladása volt, de Édesapámnak be sem szá­molt akkor a „jelentéktelen" betegségéről, aminek később súlyos következményei vol­tak. Mindennapjait a közeli találkozásra való várakozás töltötte ki. Pista két hetet szánt Erdélyre, s erre az időre belekalkuláltunk egy szé­kelyföldi kirándulást, hogy megismertessem szűkebb pátriámmal. De egy hét után édesapja táviratilag hazahívta, a számunkra létfontosságú gyakornoki állás miatt. Amit ugyan a város kimondottan Pista részére szervezett, de Sőre- gi, kapva távollétén és a saját lehetőségén, át akarta passzolni egy Hegyi Zol­tán nevű restaurátornak. így hát Pista hazament, az állása is meglett, sőt az ígéretemhez híven, mégiscsak bejártam vele a Székelyföldet. Igaz, 25 év után, de hát az általa ígért bécsi nászút 30 évre vált valóra... A szűkszavú beszámoló mögött azonban sokféle bonyodalom húzódott meg. Édes­apám egy kollégája értesítéséből még Bécsben tudomást szerzett arról, hogy az igazga­tó mire készül. Haza kellett jönnie néhány napra, hogy utána nézzen a dolognak, s ez 110 pengőjébe került. De itthon más fejlemény is történt. Kedves Gabika! (...) Mikor odahaza voltam, Maga is szóba került. Én nem akartam még előhozakodni a dologgal. Korainak látom, addig, míg ténylegesen nincsen reá alapom, erről másnak is beszéljek. Addig mi ketten tudjuk, ha pedig lehet már valamit tenni, akkor úgy is megmondom. De hát beszélgetés közben nem lehetett elkerülni a tárgyat, s én nem is akar­tam. Abból, hogy én Erdélybe megyek, úgy is sejtették, miért mennék, s Anyám egyenesen meg is kérdezte, hogy Magát meglátogatom-e. Én elő­ször tapogatóztam, hogy mi a véleménye Magáról, de már akkorra ő ele­ve kijelentette, hogy magát találja a hozzám legillőbbnek, „mert olyan jó kis szerény leánynak mutatta magát". Én aztán meg is mondtam, hogy én már eldöntöttem úgy is a kérdést, de azt is megmondottam, hogy az idő tekintetében a mi dolgunk, legalábbis a házasság szempontjából a kö­103 Debrecenben alakult ki a tartós barátság Fadgyas Anikóval és Demény Irénnel (később Koncz Zoltánná), velük is életük végéig tartott a kapcsolat. 274

Next

/
Thumbnails
Contents