Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - Debrecen

Vilike azzal ajándékozott meg, hogy fényképésznél csináltatott képet rólam. Hagyhattam hát Pistának, bár ő gondoskodott magáról, mert a Nagyerdőn egy tekercs filmet fényképezett el rólam.

A maradék pár nap úgy szaladt el, hogy észre sem vettük. Visszautazáskor zuhogó esőben jött ki Pista Vilikéhez, hogy a Nyilas-telepi állomáshoz kísérjen csomagostól. Onnan még velem jött a Nagy állomásig, és áttett a ladányi vonatra. Életem első esernyőjét természetesen a vonaton hagytam. Felakasztottam, hogy lecsurogjon róla a víz, s ott is maradt. Ladányban már egyedül vártam bánatosan a pesti gyorsra.

Még négy héttel ezelőtt titkos izgalommal gondoltam erre az útra: ha majd ismét Erdély felé - hazafelé - robog velem a vonat! Most hát robogott, s szünet nélkül zakatolta: Ba-logh Pis-ta, Ba-logh Pis-ta... De csak a magyar határig, mert ott leszállítottak róla, olyan szándékkal, hogy visszaküldenek Pestre! Ugyanis nem tudtak kibékülni azzal, hogy valaki 12 hónapig tartózkodjon az országban, amikor csak tízre van engedélye. Aztán 2 pengőre akartak büntetni, de esetleg lecsukásról is lehet szó - vigasztaltak. Szerencsére még volt any- nyi pénzem, s úgy két óra múlva tovább engedtek, s hogy ne panaszkodjam, a román vámig második osztályon küldtek.

248