Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Ismét „otthon"
Ismét „otthon" Dél felé azért mégis Kolozsvárra értem, ahol egy ismeretlen fiatalember várt rám az állomáson. Még Szárszón megígérte egy kolozsvári fiú, hogy ír egyik barátjának, vegyen egy kicsit gondjaiba. J. Pityu jobban is gondjaiba vett, mint ahogy kívántam. Az állomásról kocsival vitt be a szállásomra, a csomagjaimra való tekintettel. Ide-oda szaladgált az érdekemben, moziba, városnézőbe vitt. A botanikus kertet néztük meg, arra beszervezett ismerős fiúkat, én voltam az egyetlen lány - az új lány - a más, az érdekes, és közben finom, tapintatos bókokat mondott. Ez a szükségesnél kicsit több buzgalom mind kényelmetlenebbé kezdett válni, mert ugye nem mondhattam neki, hogy én egyre csak a vonat „zakatolását" hallom, hogy bizony már csak fél szívvel vagyok itthon... J. Pityu teológiát végzett, de az Ifjú Erdély című folyóiratnál volt újságíró, amolyan jónevű, ismert fiatalember, a hiúságomat kellett volna legyezgetnie, legalábbis annak, hogy engem pártfogásába vett. De én inkább csak arra vigyáztam, nehogy a legkisebb bátorítást is érezze valami többre. A kinevezések még nem történtek meg. Engem egyelőre ide közel küldenek ki, Kolozsborsára helyettesnek, úgy két hónapra. Az ottani tanító jelenleg katona, akkorra szerel le. Addig kiderül, milyen új állások lesznek, eldőlnek a nyugdíjazási kérdések is. Mivel a jobb állások közül szeretnének adni, meges- hetik, hogy Kolozsvárra kerülök, ha ürül ott hely. *** Borsa Kolozsvárról északra, 40 kilométerre van. Állomása nincs, autóbusz vitt odáig. A papékat kerestem. A tiszteletes az udvar közepén állt, ott várt be, s nem is tágított onnan, amíg tárgyaltunk. Nem hívott be, nem ültetett le, egy cseppnyi kedvesség nem volt benne, sőt, mikor megtudta, hogy majdnem egy évet töltöttem Pesten, még ridegebb lett, szinte sietett lerázni a nyakáról. Az iskola szemben van a parókiával, ott van a tanítói lakás is. Most ugyan lakók vannak benne, egy lecsúszott, részeges, ügynélküli ügyvéd, román feleségével, s ennek törvénytelen lányával. Ő szóba sem áll velük, de van ott számomra egy szoba, a tanítóé, oda mehetek. Nehezen átcipekedtem. A lakók nem voltak emberevők, az asszony jó szívvel megvacsoráztatott, s éjszakára a lánya szobáját adta át. Az enyémet majd egy kicsit rendbe teszik. Ha akarom, kosztot kaphatok náluk, a felét fizetem, a másik felét beszámítják a lakbérbe. Az én „szobámat" bizony nehéz lett volna „rendbe tenni", mert lényegében nem is volt az rendetlen, csak reménytelenül sivár, rideg és dideregtető. Festetlen, szürkére ócskult fenyődeszkából való szekrény, ugyanolyan ágy. 249
