Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - Debrecen

Pista édesapja éppen odaért, s igen jót nevetett az újfajta meghatározásomon, mert a kutya komondor volt. Mentségemre szolgált, hogy én eddig ilyet még nem láttam. Pista édesapja első pillantásra Apára emlékeztetett, volt bennük valami közös, és ez olyan jó érzés volt. Az édesanyja Maminál valamivel fiatalabb lehetett, de a haja szép hófehér. Otthon volt az öccse, Ferkó, aki négy polgári után a gazdálkodást vállalta, meg a húga, Erzsóka is. A nagyobbik húga nemrég ment férjhez.

Id. Balogh István, felesége, Nagy Mária és lányaik, Mariska és Erzsóka (1938 körül)

Ebédig bőven akadt nézegetni való. Öreg, fehérre meszelt, nagy, féltornácos tanyaház, előtte kiskert virágokkal, orgonabokrokkal. A ház első végénél egyenesen orgonaliget, mellette vén eperfa. Tágas udvar, a közepén gémeskúttal, vályúval, kacsaúsztatóval.

Az istállók, ólak oldalán nagy kert, aminek gyümölcsfáit Pista ültette még gimnazista korában. Az udvar egészen a legelőig nyúlik, ott sorakoznak egy kicsit kiemelkedő helyen a szénakazlak, most meg a cséplés is ott folyik.

Rengeteg baromfi, egy csapat liba éppen a tilosban itt a nyári konyha előtt, s én máris terelgetem őket, mint hajdani libapásztor, a legelő felé. Pista fény- képezget.

Ebédre a szabadba terítettek, nagy kihúzható asztalon, fehér damaszt abrosszal. Rajtunk kívül még két vendég volt hivatalos, Pista régi tanító bácsija, meg a felesége. Az ebéd akár lakodalmi is lehetne. Tyúkhúsleves, benne nemcsak laska, de hús is. Töltött káposzta, rántott csirke, sült hús. Bor is, de talán csak a szokás kedvéért, meg a koccintásért, nem nagyon fogyasztotta senki. A végén meg finom, meleg nyújtott rétes, túrós, rizses, almás töltelékkel.

243