Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Debrecen
A hangulat jó volt, Anikó szórakoztatta a társaságot, Pista fényképezge- tett. Bennem azonban túl sok volt az érzelem ahhoz, hogy kellőképpen magamra találtam volna. Az asztalnál elüldögéltünk egy darabig, de túl sok idő nem volt, négykor indult vissza a vonatunk. Az állomás előtt két fiatal akác, rajta néhány megkésett rózsaszínű virág. Pista lelopott egy kis fürtöt, s nekem adta. A ruhám kivágásába tettem, illett is a piros vadrózsavirágos dimdlimhez91, de legszívesebben elsírtam volna magam az örömtől. A Nagy állomástól villamossal egyenesen az Egyetemre mentünk valami érdekes előadásra, de vacsorázni már nem, mert annak a nagy ebéd után nem jutott hely. *** Másnap Pista moziba hívott, most már csak kettesben mentünk, s ki-ki alapon. Mindenki fizette a maga jegyét. Ez is tetszett nekem, mindig kényelmetlen volt, ha más fizetett helyettem. Most már azt is tudtam, hogy nem veti fel a pénz. Vacsoránál egy kolozsvári pap, Mózes András került össze velünk. Én már régebbről ismertem, s most huncut szemével hamar észrevette a kezdődő idillt, s jószívvel besegített, ha túlságosan maflának látszottunk. Én magáztam, de ő, mint csitri húgát letegezett, később kiderült, hogy később érkező feleségével voltam egy idős, csak ő 16 éves korában ment férjhez, és már két fiúgyermek anyja. Következő este vacsora után a Kossuth utcán kószálgattunk. Előtte eshetett, mert a járda kicsit nedves volt, a fák levelein meg a villanyfényben gyémántként ragyogtak az esőcseppek. A levegő friss volt, lombszagú és szívderítő. Pista rózsát lopott nekem a rendőrség előtti parkból. Én meg megráztam egy felénk hajló gallyat. Finom permet hullott a nyakunkba. Ijesztgettem is, hogy a rózsalopásért majd a rendőrfőnök elé citálják, de ő csak nevetett. Ismeri ő a rendőrfőnököt, és megköveti szépen azzal, hogy ő is volt egyszer fiatal. Én meg folytattam a rázogatást.- Ejnye, kikap, ha rosszalkodik - mondta Pista, de néhány lépés után csak rosszalkodtam.- Most már igazán kikap - azzal két erős, meleg kar ölelt át... és varázslat történt? Vagy varázslat tört meg? Mint a mesében... egy jó meleg csóktól én nagyon boldog lettem. Csendesen, szótlanul mentünk egymás mellett a Dóczy kapujáig. Pista megállt.- Most szépen bemegy, és lefekszik. Nekem még dolgom van, egy doktori disszertációt kell befejeznem. Ez már a harmadik, 100 pengőt adnak érte, de az utolsó, többé nem csinálom. Ilyenkor még senki nem jött meg, s nem is jön hajnalig. Olyan jó volt a nagy csendben, hanyattfekve, az emlékek bűvöletében, csak egyszerűen 91 Osztrák népi viseletét utánzó könnyű nyári ruha. 244
