Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Debrecen
Beszélgetés közben elmondta, hogy másnap szabadnapja lesz, és náluk a tanyán, a Cserén éppen cséplés van. Invitált bennünket, menjünk, nézzük meg, milyen egy alföldi tanya, s egy tanyai cséplés. Eljön értünk, nincs mesz- sze, a Nagyállomástól a második megálló. Természetesen, mindketten kaphatók voltunk. Miért ne? Bár bennem már megrebbent a gondolat: vajon engem akar bemutatni a szüleinek? Vagy fordítva? Vagy mindkettő igaz? A vonatig még elkísért, de neki mennie kellett. Éppen csak beültünk a kocsiba, már utolért egy jó, igazi, hortobágyi zivatar. De az eső nemcsak kint, hanem a kiszáradt kocsikban bent is csurgott. Húzódtunk előle, ahogy lehetett. Az angolok kedélyesen felhúzták a mindig maguknál hordott esernyőket, tőlük ugyan csuroghatott a víz! Másnap a tanyán elsőnek egy nagy, loboncos, csupaszőr fehér kutya üdvözölt. Ijedtségemet leplezendő felkiáltottam:- Jé, fehér puli nagyban!90 Komondor (Balogh István felvétele, 1935, Bánk) 90 „Jé, fehér puli nagyban!” - „Különleges kis csudabogár volt az anyátok ott a tanyán” - mondta néhányszor Édesapám, de ezt nem csupán erre az első alkalomra értette. Nagyszüleim aligha találkoztak hasonló lánnyal. Abban a gazdálkodói körben, amiben ők éltek, a lányok hamar megtanultak mindent, amit a ház körül kellett. Erzsóka, Apám húga ekkor 16 éves volt. Tudott sütni-főzni, kenyeret dagasztani, mosni, tehenet fejni, és ismerte a tanyai gazdálkodás asszonyokra tartozó minden mozzanatát. Ha történetesen akkor férjhez megy, a saját háztartásával egyedül is elboldogult volna. Ráadásul energikus, bátor, kissé nagyszájú, (ma úgy mondanánk: vagány) lány volt. Szerette a lovat, szívesen hajtotta a kocsit, ha kellett, ő hozta be a tejet a városba. Igencsak örült is a lehetőségnek, mert találkozhatott a barátnőivel is. Édesanyám még főzni sem tudott. Friss szemmel meglátta ugyan, és szemléletesen leírta az oltszemi Zsuzsa néni szorgoskodását, de a falusi gazdálkodásban otthon nem vett részt. Viszont igen kedves és alkalmazkodó volt, fiatalasszonyként is sűrűn látogatott ki a tanyára, igyekezett hasznossá tenni magát, és hajlandó volt tanulni. Nagyanyám ezt nagyon értékelte, meg is szerette a menyét, és soha nem ejtett rossz szót róla. Megtanította az alföldi paraszti konyha ételeit megfőzni, ami nagyon praktikus volt, hiszen Édesapámnak nem kellett szembesülni azzal a problémával, hogy a fiatalasszony másféle konyhát vezet, mint amit otthon megszokott. 242
