Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Debrecen
Következő nap délben már találkoztunk. Ő is Németh Nándor kosztosa volt, csakhogy ő a Bundában, bent étkezett. (A két étterem egy udvarban volt.) A fiatal pincér, aki ismerte, kihozta az ebédjét hozzánk. Ebéd után még egy darabon elkísért, de nemcsak ő, hanem Zoltán is. Összeismerkedtek, egyik oldalamon Zoltán, a másikon Pista. A vonzás így sem csökkent, a Pista javára, pedig Zoltán, istenbizony, mutatósabb volt. Pista délután is dolgozott, ő ment a múzeumba, mi Zoltánnal a strandra. Csak nem mondhattam neki, hogy én már nem akarok sem vele, sem mással menni? Pistával legfeljebb még csak „éreztük" egymást, ami ugyan jó volt, de semmi több. Aztán hajnali háromig megint csak Zoltánnal táncoltam, ő kísért el, hiszen nem mehettem volna egyedül a szállásra. Másnap is együtt ebédeltünk Pistával, de akkor már a vacsoráját is kihozta a pincér, mondván:- Itt van a kisasszony! Vacsora után még beszélgettünk, a zene már szólt, én meg rettentően izgultam, mi lesz most? Azt már tudtam, hogy Pista nem táncol, Zoltán pedig bármelyik percben felkérhet, s akkor vissza sem hoz. Pista meg - ahogy én elnézem - szépen kitér az útból. Most kéne valahogy okosnak lenni, de semmi ötletem! Itt már csak a jó szerencsém segíthet. Ekkor - úgy kilenc óra tájban - Pista hozzám hajol:- Maga csak maradjon, nekem le kell feküdnöm. Holnap már 6 órakor a Hortobágyon kell lennem, a csikósoknak a jutalmat én osztom ki. Ott majd találkozunk. Hát ez sikerült, jobban, mint remélni mertem volna. Akkor éjjel még táncoltam hajnali háromig Zoltánnal - utoljára. *** A Nyári Egyetem kapott a MÁV-tól egy kimustrált szerelvényt, amely, ki tudja, mennyi ideje szikkadt már a napon, egy mellékvágányon - azzal mentünk ki a Hortobágyra. Csak mikor beszálltunk, akkor látszott, milyen rengetegen vagyunk.- Na, itt nehezen fog Pista megtalálni - volt az első gondolatom. Anikóval nem szakadtunk el egymástól, úgy sodródtunk mi is a többivel. Látnivaló volt bőven, lovas-, ökrösfogatok felvonulása, gulya, ménes, juhnyáj-terelge- tés. Csikósok lóversenye, szamaragolás, gyöngyösbokréta89... Mikor aztán a látványosság véget ért, Anikóval elindultunk a csárda felé. Működhetik-e ilyen tömeges zűrzavarban valami egyéni telepátia, azt én nem tudom, de a csárda felől meg Pista jött egyenesen felénk. Vitt is mindjárt a múzeumba, ott körülnéztünk, pihenni két felfordított vékára ültetett le. 89 1931—44 között ezen a néven augusztus húszadika környékén rendezték meg Budapesten a parasztcsoportok ének-, tánc- és játékbemutatóját. Ezekből a csoportokból jött létre 1935-ben a Bokréta szövetség, melynek fő szervezője Paulini Béla újságíró volt, és több mint 100 helyi szervezetet tömörített. Törekvésük az volt, hogy a már-már feledésbe merülő népi hagyományokat életben tartsák. Az együttesek színvonala változó volt, de nélkülük a helyi szokásokból még kevesebb őrződött volna meg. 241
