Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

III. Tanítónőként Erdélyben - Köpec

nagyon féltem, komiszak tudtak lenni, legszívesebben bezártak volna minden nyilvánossági jog nélküli iskolát. Az év vége pedig veszedelmesen közeledett.

Gyermekeim vizsgája a román bizottság előtt siralmas volt, azt sem tudták szegények, amit már régen fújtak. Az inspektor a társaságnak több mint felét meg akarta buktatni, mire a presbiterek java szétszedte ebédre a bizottságot, s úgy megetette, megitatta őket, hogy a buktatásból semmi sem lett. Csak én tudtam nehezen kiheverni, másfél napot aludtam egyfolytában, hogy sem inni, sem enni nem ébredtem fel.

Konfirmáció Köpecen, 1937. május 6., áldozócsütörtök

***

De volt olyan feladatom is, amit el kellett vállalni, pedig nem értettem hozzá. A tiszteletesnek volt egy filiája, ezért minden negyedik vasárnap oda ment, akkor az istentisztelet én kellett megtartsam. A hangom ahhoz gyenge volt, hogy az orgona mellől olvassak fel a Bibliából, és imádkozzam el a Miatyán- kot, így a kezdő ének után lesétáltam, és az úrasztala mellől tartottam az istentiszteletet. Bibliaolvasás után valami történet kellett, amihez legszívesebben a vasárnapi iskolai vezérfonalat hívtam segítségül. Mesélni tudtam, s ha már elkezdtem, ment is. A templom szépen megtelt ilyenkor is, sőt az öregasszonyok voltak a legtöbben, mondván, hogy a kisasszony szebben beszél, mint a pap. Emiatt aztán a tiszteletes dohogott: ne jöjjek le az úrasztalához, nekem a karzaton a helyem.- Akkor nem csinálom, én nem tudok kiabálni, nem hallatszik a hangom. - Maradt hát minden a régiben.

206