Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Köpec
Eljött a vakáció ideje, de arra nem is gondolhattam, hogy hazamenjek, mert kántorkodni kellett. Meg más feladat is várt rám. Tavasszal kaptam Udvarhelyről egy levelet, hogy nyár elején, mindjárt a vizsgák után egy Gusti- féle ifjúsági néprajzi tábort76 rendeznek, vállaljam el a konyhafőnökséget. Útiköltséget fizetnek, meg talán valami kis pénz is jár érte. Megpróbáltam tiltakozni, hogy ez lehetetlen, hiszen még főzni sem tudok! Kiderült, hogy Gábri néni nevelt fia, Váró Gyurka volt az ötletadó, aki ott volt Iorga nyári egyetemén Váleniiben. Kellett nekem a professzor úrral feleselgetni, most aztán többet hisznek rólam, mint kéne! Ennyi bizalom után nem volt bátorságom nemet mondani, gondoltam, addig majd csak történik valami. Most aztán eljött az idő, hogy elutazzak Udvarhelyre. Az állami tanító vállalta a kántorkodást helyettem. Váró Gyurka fogadott, s mondta, hogy szálljak hozzájuk, mert még várni kell az engedélyre. Pár nap múlva kiderült, hogy a munkatábort nem engedélyezték. Szégyen, nem szégyen, számomra ez ismét a gondviselést jelentette, mert a leégésben biztos voltam. Gábri néni nem volt otthon, de Gyurka mondta, okvetlenül várjam meg, másfél nap múlva jön haza. Jelenlétem nem okoz gondot, mert van egy (szinte láthatatlan) cselédlány, aki a nagy családhoz van szokva. De most kevesen voltak a házban, Gyurkán kívül Juditka nevű húga, aki jóval alattam járt a képzőben, meg egy debreceni unokatestvér, Révész püspök Gabi nevű lánya, nálam ő is fiatalabb, de már „kész hölgy". Juditka, aki egyébként is elég bizalmatlan volt, már az első napoktól féltette tőle a gavallérját - tőlem meg a bátyját. Meg is jegyezte előttem elég hangosan: „Gyuri egyelőre nem nősül." Nem éreztem túl jól magam velük, de Gábri néni tényleg hamar hazajött. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy a hetet még náluk töltsem. Természetesen ő nem állhatott be mellém társalkodónőnek, így Gyurkára maradtam, aki hol egymaga, hol valamelyik Haáz fiúval bejárta velem a várost. Ekkor derült ki, hogy bár négy évig voltam lakója Udvarhelynek, igazán csak most ismertem meg. Ezek a séták egészen kellemesek voltak. Gyurka jogász volt, később kiderült, hogy Ivánnak évfolyamtársa. Amolyan lelkes, fiatal erdélyi értelmiségi, aki a kevés otthon maradt magyarba szeretett volna kitartást, helytállást szuggerálni. Egyszer Petőfiről esett szó köztünk, aztán később elküldte Köpecre Illyés Gyula Petőfi könyvét, meg a Puszták népét. Mindkettő különleges élmény volt, akkor találkoztam először Illyés Gyula írásaival. 76 Gusti, Dimitrie (1880-1955) szociológus volt a Bukaresti Egyetemen. Ő kezdeményezte Romániában - az egyébként egész Európában népszerűsödő - falukutató munkát. 1934 elejétől „Echipa Regale” néven „királyi diákcsoportok” járták az országot. Fiatal értelmiségiek, főként egyetemisták a nyári vakációban tábort ütöttek egy-egy faluban, vagy körzetben, felgyűjtötték az adatokat, monográfiát készítettek a kutatott területről. Egészségügyi ellátással segítettek, szükség esetén kutat ástak, budit építettek, kulturális előadásokat tartottak. Működésüket sokan bírálták, amatőrnek nevezték - való igaz, hogy távozásuk után a munkát senki nem folytatta. 1939-től az egyetemistáknak kötelezővé tették a táborozást, amelyek félkatonai jellegűvé váltak, és megpróbálták ellensúlyozni a Vasgárda erősödő hatását. Törekvésük kudarcot vallott, a Vasgárda egyre inkább átszőtte az ifjúsági mozgalmi életet, a Gusti-táborokat feloszlatták. 207
