Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

III. Tanítónőként Erdélyben - Köpec

levegő, négyesben mentünk el sétálni, megnézni a vetést. Hogy volt, mint volt, mi Pistával, mint két elszabadult csikó kergettük egymást a szabadban.

Másnap, nem mint „hivatalos légátus", hanem régi jó ismerősként látogatott meg. Kellemes társalgó volt, gyors eszű, évődő, Ivánékra emlékeztetett, én sem adtam hát alább. Csakhogy a sok évődés most másképp végződött. Hirtelen ölbekapott és szájon csókolt. Nem csókoltam vissza, kicsúsztam az öléből. Értetlenül nézett rám: „szülessen újjá", mondta rám nézve, de aztán a társalgás éppoly vidáman folyt tovább, mintha mi sem történt volna.

Elutazása után küldött egy lapot, amelyen kipontozva ismét ott volt a felszólítás: "Sz

.....á!"Megírta azt is, hogy túl a nehéz vizsgákon, mire a lapot

m

egkapom ő már otthon lesz Málnáson...

Pista tetszett volna, ha nem tolakodik elő a bennem rejtőző bölcs kisördög, s nem dörgöli az orrom alá azt a négy évet, ami ugyan nem látszik, de ott van köztünk az én számlámra... Barátnak jó lenne, de mire kezdeni egy új barátságot? Kellene hát írni valamit, amit ő is megértene. Szépen okosan, amint illik:

István öcsémhez

Hát hogy, s mint vagytok otthon Pistikám,

Gondoltok-e úgy néha-néha rám,

Gondolod-e az est óráinál,

Hát az a hitvány Gábor most mit csinál?

És máskülönben most hogy, s mint megy sorod?

Tudom, már sokat nem kell fáradoznod.

Örök törődéses napok s éjjelek,

Csakhogy valahogy mégis túléled.

E néhány sorral érd be most „öcsém"

Én a vidámság hangját keresém,

S akaratlanul lett ilyen fekete Gondolatimnak vidám menete.

Pár rövid levelet váltottunk még, aztán én visszahúzódtam a meséimhez. Az állami tanítótól megkaptam - kölcsön - Köpec rövidke monográfiáját, amit ő gyűjtögetett össze. Abban benne volt a „baj van Köpecen" szólás-mondás eredete is. A bajt Haynau pribékjei követték el, legyilkolva a falu egy részét. Jó kis mesét kerekítettem belőle. Abból szedtem Csevegő Kata mondáját is, aki elcsevegte háza tájáról a rabló tatárokat.

Közben az iskolában is ment a hajrá. Harmadikosaim abban az évben ismerkedtek meg a román ábécével, de a földrajzot már románul kellett nekik tanulni. Mit tehettem mást, valamivel korábban keltem, s egy félórával hamarabb rendeltem az iskolába őket. Minden reggel kérdés-felelet formájában bif- láztattam be velük az év eleje óta tanult földrajzot. A román vizsgabiztosoktól

205