Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

III. Tanítónőként Erdélyben - Köpec

s különleges pátosszal egy levelet tett az asztalomra. Az volt benne, hogy ő most öngyilkos lesz, s szegény édesanyjának majd én feleljek a haláláért.

Inkább mérges voltam, mint lelkifurdalásos. Átvittem a paphoz, megmutattam, mit szól hozzá.- Amilyen bolond, megteszi - felelte Ellák.- Akkor megteszi, én százszor megmondtam, hogy nem szeretem.

Másnap az öreg tanítónéni, aki Pistában a háborúban elesett fiát szerette,

nagy csokor gyöngyvirágot küldött, benne egy kis névjegynagyságú borítékkal, rajta reszketős betűkkel: „imádott Pistukájától" Elmentem a tanító nénihez, s megkértem, ne küldjön nekem ennyi virágot, milyen kár volt ezért a sok gyöngyvirágért is.- De Pista azt mondta, mindig küldjék, s úgy küldjem, mintha a fiam sírjára küldeném! - Valahogy sikerült meggyőzni a tanító nénit egy csésze tejeskávé közben, hogy azok a gyöngyvirágok ott a helyükön tovább virágoznak a halott fiáért.

Harmadnap levelet hozott a posta Pistukától: ne haragudjak, de nem lett öngyilkos... Hát én nem haragudtam, de a falu úgy tudta, hogy Nagy Pista feleségül vesz. A presbiterek az iskolában levő lakás elkészítését sürgették, s majd kiharcolják a két tanerőt is valahogy... A megyebíró szép bútort készült csinálni, ha tényleg esküvőre kerül a sor. Csak az aranyos (egyáltalán nem szép) kis felesége nézett rám mosolyogva, amikor tiltakozni próbáltam:- Nem is való a kisasszony Nagy Pistához! Keressen ő mást, magához valót. - Igen jól esett a megjegyzése.

Későre esett a pünkösd abban az évben. Legátust kaptunk, mégpedig a mál- nási pap utolsó éves teológus fiát, Tőkés Pistát75, akit én már ismertem régebbről. Első nap ő prédikált: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt. 11. 29-30) volt a textúra. Tőkés Pista nagyon fiatal volt, talán még tizenhét éves sem, amikor érettségizett. Most legfeljebb a húszat töltötte, de olyan prédikációt tartott, amilyent nemigen hallottam még. Utána Arany Jánost idéztem magamban szabadon: „e fiúból püspök lesz, akárki meglássa".

A pap már húsvét óta nős volt, egy nálánál magasabb, szőke tisztviselő lányt vett feleségül. Csendesen, jól éltek, nem sokat zavartam őket, nyilván nem is hiányoztam. Akkor délután azonban szép volt az idő, balzsamos a

75 Tőkés István (1916—) teológiai professzor, az erdélyi és európai protestáns teológia kiemelkedő alakja. Kolozsváron végezte a teológiát, majd 1938-40-ben németországi és bázeli tanulmányúton képezte tovább magát. 1940-ben püspöki titkár lett Kolozsváron, ezt a tisztséget 33 éven át töltötte be. 1973-83 között professzor volt a kolozsvári teológián, 67 éves korában nyugdíjazták. Művei: A romániai magyar református egyház élete 1945-1989. (Bp. 1990.), Hétköznapok - ünnepnapok: avagy az idő a keresztyén ember életében - esszék (Bp. 2004.) Szüleim erdélyi látogatásukkor felújították vele és családjával a kapcsolatot.

204