Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Köpec
- Mondja, Gabi, maga miért játssza templomba menetelkor, meg kijövetkor az osztrák himnuszt? - Megbotránkozva néztem rá:- Én, az osztrák himnuszt? Honnan ismerném, de elhiheti, ha ismerném, akkor sem játszanám!- Hát a Gotterhalte...- Te jó ég! - Ez maradt életem egyik leghumorosabb baklövése. *** A tanító szabadsága idején nem ment haza az anyjához, hanem Köpecet látogatta. A barátaival levelezett, s már az elején hírül vette, hogy igen takaros, helyes, szőke tanítónő a helyettese. Én szőke ugyan soha nem voltam, csak annyira, amennyire a nyári nap az Olt mentén kifakította a hajam. A levélváltás elég sűrű lehetett, s talán érdemen felüli is a dicséret, mert Nagy Pista már látatlanban „szerelmes" lett belém, s az első látogatáskor ezt nem is titkolta. Legszívesebben lehülyéztem volna, de annál sokkal többre tartottam magam, hogy ilyen szót a számra is vegyek, csak megmondtam, hogy én még nem lehetek szerelmes bele! De Pista jött, és epekedett, aztán visszament, és a barátain keresztül epekedett. Aztán megint jött, és május elsején májusfát állított a kapuba, kettőt. Amiből az egyiket valami parasztfiú ellopta. Az volt a szokás, ha az illető, aki állította, nem őrködött mellette. De Pista azért nem őrködött, mert Baróton járt, virágot és cigányt szerezni, hogy május elseje hajnalán az ajtóm előtt húzathassa: „Halványsárga rózsát egy csokorba szedtem..." A csokor halványsárga rózsa pedig egy vázában várta a két ajtó között, hogy megtaláljam. Mikor megtaláltam, nem tudtam egyebet termi, csak nevettem. Nem Pistán nevettem, hanem magamon. Képzős koromban, amikor a lányok éjjeli zenéről meséltek vakáció után, mindig összeszorult a szívem: ha én egyszer, csak egyetlen egyszer kapnék éjjeli zenét! S most, tessék, itt van az éjjeli zene, meg egy csokor - ilyenkor túlságosan is drága - sárga rózsa, s én ahelyett, hogy boldog lennék, csak bosszankodom az egészen! Mert hozzá még az előző nap Pista szinte könyörgött, hogy legyek a felesége, úgy érzi, nálam nélkül nem élhet.- De hiszen alig találkoztunk - próbálkoztam, de ő állította, hogy mindent tud rólam, azt is, hogy milyen nagyszerű tanítónő vagyok. Meg hogy ő még tőlem szeretne tanulni. Jaj, legalább ezt ne mondta volna! Először is két évvel fiatalabb nálam, másodszor, én nem akarom, hogy tőlem tanuljanak! Én nagyon, de nagyon fel akarok nézni arra, akinek a felesége leszek, nekem is tanulnom kell még, hiszen olyan kevés, amit eddig elértem... A képző csak képessé teszi az embert az önművelésre, de nekem erre még olyan kevés időm volt... Pistának már csak pár napja volt a szabadságából, azt nem lehetett elherdálni, így naponként zaklatott. Mikor látta, hogy nincs bennem semmi könyö- rület, és már a szekér vitte az állomásra, katonaruhájában még bejött búcsúzni, 203
