Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Köpec
kitelt tőle. A feje elég nagy volt, biztosan észből is kifutotta a szükséges. A falusiak szerették, a gyerekek is, különösen a hatodik-hetedikes kamaszodó fiúk, akikhez életkorban is közelebb állt. Nálam két évvel fiatalabb volt. A gyermekek nem is fogadtak azonnal kitörő lelkesedéssel, annál is inkább, mivel néhány napja látogatta meg őket régi, a katonaruhában is mutatós tanítójuk. Lassan-lassan kellett megnyernem őket, bizalmat és tekintélyt szereznem magamnak. A szülők, vagy mondjam, inkább, a „hívek" - hiszen kántor is voltam - elég hamar megszerettek, mint tanítónőt, de azt tudtam, hogy kántori minőségben csapnivaló vagyok. Ismertem az igényeket: egy ilyen nagy gyülekezet - mert a faluban majdnem mindenki magyar és református volt - csak egy férfi kántort tud elképzelni magának. A jelzést meg is kaptam temetésekkor. Nagyobb gyülekezet - több halott. S ilyenkor jöttek a hozzátartozók, igen kedvesen és barátságosan, a nekem járó stólát73 is rám erőszakolva, csak engedjem meg, hogy a szárazajtai kántor temethessen, mert „keresztapja" volt a megboldogultnak. Én szíves-örömest engedtem, a tiszte- letes azonban dühöngött, mert Incze nem liturgia szerint temetett. Maga szerezte búcsúztató verseit zsoltár dallamra külön énekelte, s azon nagyon jól lehetett sírni. Nekem Tordoson is minden temetés kínkeserves volt, hát nem sajnáltam. De a templomi kántorkodás sem volt olyan egyszerű, mint Tordoson. Nagy templom volt, nagy orgonával, s míg a gyülekezet már a harangozás alatt lassan szivárgott be a templomba, addig nekem kellett játszani valami andalító előjátékot. Én azonban csak azt a kis bevezetést és befejezést tudtam, ami a mi kis korálunkban benne volt, s még az iskolában megtanultam. Tordoson ez elég is volt. Törtem a fejem, mit lehetne csinálni, hiszen azt a kis macskafarknyi darabot csak nem ismételhetem tízszer-hússzor! Volt az orgonán egy szép, nagy, piroskötésű album, nehezebbnek, meg könnyebbnek látszó darabokkal. Ilyen címekkel: Részlet a Varázsfuvolából... Bach-korál... stb. Próbálgattam ezt is, azt is, inkább nehezek voltak számomra, mint köny- nyűek. Végül kikötöttem a Gotterhalte74 mellett, az olyan szépen hangzott, és egészen jól megtanultam. Attól kezdve nem is próbálkoztam mással. Csak egy fél év múltával kérdezte meg az állami tanító: 73 Papi, kántori illeték, bizonyos magántermészetű szolgálatokért. 74 Gott erhalte, Joseph Haydn szerzeménye 1797-ből, melyet hazafias felbuzdulásból komponált a napóleoni háború idején. A négysoros, korálszerű dallam hamar népszerű lett, később hivatalos császári himnusszá nyilvánították, majd 1922-ben a Német Köztársaság nemzeti himnusza lett. Haydn maga is nagyra becsülte, az op. 76-os Erdődy vonósnégyesek 3. C-dúr darabjában variációs tételként is feldolgozta. Ezért kapta a mű a kortársaktól a Kaiser-kvartett elnevezést. A magyarok számára az osztrák elnyomás jelképe lett. A fiatal Bartók Béla 1903-ban komponálta első jelentős zenekari művét, a Kossuth szimfóniái költeményt, melyben saját hazafias érzelmeit is megfogalmazta. Ennek 4. tételében a dallam első két taktusát eltorzítva idézi, ezzel fejezte ki osztrák-ellenességét. De ugyan mit tudhatott volna erről a Trianon utáni Romániában egy fiatal erdélyi falusi tanítónő, aki a német nyelvet sem ismerte? Boldog volt, hogy talált egy gyönyörű darabot, ami nem haladta meg orgonálási képességeit. 202
