Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos
soha senki nem metszette, permetezte, ha termett, hát jó, ha nem, akkor is gyümölcsfa. S ha férges a gyümölcs: hát az már csak olyan, benne terem. Leheveredtem egy öreg, girbe-gurba szilvafa alá, s olvastam napszámra, vagy lementem az Oltra fürdeni. Sinka Jóska most is eljött a keresztapjáékhoz, megkeresett. Elbeszélgettünk, végre elhitte, hogy az én karácsonyi csodám nem mese volt, de az lett. S amikor Fityit hoztam szóba, azt mondta:- Gabi, maga csak a külsejéből ítélt, én Fityit rendes, komoly embernek ismerem, nem kellett volna válasz nélkül hagyni a leveleit. Elgondolkoztam. Lehet, hogy igaza van talán - de aztán nem törtem a fejemet rajta. *** A nyár csak nem maradt egészen az enyém. Piatra Neamton román nyelvű pedagógiai továbbképzést rendeztek felekezeti tanítók részére, s egyik kurzusba én is beleestem. Költségeit az egyházkerület térítette, de nem volt any- nyi pénzem, hogy előlegezzek magamnak. Ismét pap bácsihoz folyamodtam, ő küldött el Málnásra Tőkés esperes úrhoz, aki a málnási takarékszövetkezetnek is igazgatója volt. Onnan kaphatok kölcsönt, s a részemre járó pénzt is oda utaltassam. Úgy is lett, s ott is láthattam egy másik papcsaládot, egy más életformát. Vasárnap volt, s az egész család, papa, mama és három gyerek, két nagy fiú és egy tizenéves lány templomba készültek. Természetes volt, hogy velük tartok. Utána pedig a kész ebédhez ültünk mindnyájan. A pénzt megkaptam, s visszafelé a két fiú, Jóska, a jogász és Pista, a teológus, egészen hazáig kísért. A kapuk melletti kispadokon vasárnapoló falusiak ültek. Messziről láttam, hogy Mami éppen ment befelé. A kapunál búcsúztunk, talán illett volna behívni őket, de nem tettem. Pedig a teológus szívesen vette volna... *** Piatra Neamt moldovai kisváros, három oldalán erdő borította hegyek közé szorítva, a negyediken a gyors és hideg Bistrica folyócska igyekezett ki belőle. Július végén - augusztus elején, amikor az otthoni forróságban csak az Olt vize hűsített, itt olyan idő volt, mintha tavasz lett volna. Megborzongtam, amikor egy kolléga elkövette azt a hőstettet, hogy megfürdött a hidegen csörtető Bistricában. Egy új világ ismét. A város peremén épült a két tanítóképző. Az egyik nő- a másik fiúképzőnek. Nem volt még egészen kész, kívül vakolatlan, testetlen ajtókkal-ablakokkal. Mi a lányképzőbe voltunk beszállásolva, ez volt a készebb. Ott lehetett egy nagy teremben tartani az előadásokat. Az volt a meglepő, hogy egy modernnek számító épületben nincsenek fürdőszobák. A mosdó elég tágas helyiség, körben beton vályúval. Fölötte húzódik egy vízvezeték cső, azon bizonyos távolságban egy-egy nagyon egyszerű kis csap, az alatt lehetett mosakodni. S a vécé? Olyat bizony mi erdélyiek csak a Regátban 183
