Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos
nagy lányok lesznek, Géza és Iván még messze vannak a házasságtól, de azért gondolnak rá, különösen Iván. Géza már blazírtabb. Ha útba esne, hazafelé menet bejöhetnél meglátni apát, de egész más a te útirányod, és még nem is tudom, hogy apa mikor is jön. Szeretettel csókolunk: Gizianyu (1935. nyár) Réges-rég óta ez volt az első levél, amit Vásárhelyről kaptam, s ez most nagyon-nagyon sokat jelentett nekem. Mennyi minden volt ebben a két oldalban, és mennyit lehetett gondolkozni - és emlékezni... Én Gizi anyut csodáltam, bámultam és szerettem is. Olyan jó volt nekem velük lenni, én Apát nem akartam tőlük elvenni, de hát én mégis csak egy bajkeverő kakukkfióka voltam ottan. Meg aztán Mamit is szerettem, s őt hogy hagyhattam volna úgy ott? Legalábbis, akkor nem. Pedig már akkor is láttam, hogy Mami nekem kever mindig bajt, s az is biztos, hogy nemigen fogjuk mi leélni kettesben egymással az életünket. Mégis, akkor nekem ezt kellett választanom. Becsületkérdést kellett csinálni belőle, ugyanakkor ez fájt, gyötört... Oltszemre is vágytam haza, akárhogy is volt. Itt jó lakásom volt, de én nem voltam véglegesített, s az ilyen: ma itt, holnap ott - jól néznénk ki, ha már nemcsak a falut, hanem az országot vennénk ketten a nyakunkba. ickit Otthon... Ismét más lakás, de ez valahogy elviselhetőbb minden öregsége ellenére. Feri bácsi szinte láthatatlan, a nagy udvar, a kert a Mamié. Az udvaron szaladgál a sok baromfi, az is a Mamié. Köztük egy nagy veres kakas, a Jancsi. Jancsi kakas nagy és fiatal, de engem nem tűr meg az udvaron, ha kiteszem a lábam, nekem jön, megrugdos. Szegény, ő járt rosszul, Mami levest főzött belőle. És egy nagy - szintén veres - macskája is van Maminak, a Miska. így felnőtten szegődött hozzá, hiába rakta be kosárba, takarta le és vitte a Felszeg másik végébe, a macska csak hazatalált mindegyre, mit tehetett hát, megtartotta, s nevet adott neki.- A Miska rendes macska, nem pákosztos, semmihez hozzá nem nyúlna - mondta Mami. Akkor éjjel, amikor így feldicsérte, halk lefetyelésre ébredtem. Hát bizony, a Miska volt, bejött a lefüggönyzött, de nyitott ablakon, s éppen az ablak alatt levő asztalon nyalta ki a tejfölt a bögréből. Mami védte, ő volt a hibás, miért hagyta kint a tejfölt fedetlenül. Jó volt kimenni a nagy kertbe. Az elején zöldséget, zöldbabot termelt Mami, meg őszirózsát, az volt a kedvenc virága. Tovább csak fű-fű, néhány öreg gyümölcsfával. Én csak így tudtam a gyümölcsöst mindig elképzelni. A fákat 182
